Feleségektől kérdezem, hogy boldogtalanok vagytok a házasságotokban?

"nálunk nem miattam nincs szex, hanem a férjem miatt, akit abszolút nem érdekel"

Ugyanez.

21. Engem nem érdekel az orál meg az anál, meg a divatosabbnál divatosabb irányzatok. Nekem a szex azt jelenti, hogy a feleségem is vágyik rá, rám, látom a szemében a tüzet, lehet vele flörtölni napközben. Elárulok egy óriási nagy titkot a férfiakról! Tehát a normális értékrenddel bíró, pszichés és mentális betegségektől, aberrációktól, fétisektől mentes férfiakról beszélek. Szóval a szex nekünk nem azt jelenti, hogy van otthon egy nő akin reszelhetek, és pont lesz*rom hogy jó-e neki vagy sem. Tudom, van egy réteg akik ilyenek, róluk mintázzák a 21-ik századi férfit, az ő összes negatív tulajdonságaikból csinálnak sztereotíoiákat, miattuk általánosítanak.

Tehát a normális férfiaknak ott kezdődik a szex, hogy napközben már húzzák az agyukat, a fantáziájukban már elindul a vágy, a párjuk/feleségük a főszereplő. Majd otthon érzik a vibrálást, d eméééééég nem lehet, ott a gyerek, ott vannak a teendők. Majd este égve a vágytól egymásra találnak, a gyakorlati részletek már lényegtelenek, kinek mi.

Ezzel szemben az van, hogy hónapok, évek telnek el anélkül, hogy (a magam nevében beszélek) a feleségem venné az adásomat. Ha veszi is, elutasítja, hogy ugyan már mit is képzelek. Tehát agyban nem hogy felpörögnék, lelombozódom. Otthon ha közeledek, akkor megint mit is képzelek. Lelombozódom. Az ágyban ugyanolyan elutasítás. Alszunk. Aztán így megy ez hetekig, hónapokig. Majd mivel hogy érzi már hogy ebből gáz lesz, minden körítés és vágy nélkül megkérdezi hogy jössz? Gyakorlatilag fejben sehol sem vagyok, nincs meg az a fajta vágyam. Felállni feláll, de maga a szex is amolyan kötelezően essünk már túl rajta, itt vagyok, csinálj velem valamit, izgass fel már amennyire lehet. Látod rajta hogy csak testben van ott, én már fél órája matatok rajta, de igazából semmi hatása. Nemek ilyenkor már lekókad, mert fejben is ez nagyon megalázó. Majd észreveszi, megkérdezi hogy mi van? Aztán azzal nyugtatja magát hogy biztos fáradt vagyok, és ennyi volt a szex. Fél óra latt hozzám sem nyúl. Az elmúlt egyhétben ugyanúgy tabu volt köztünk a szex említése is.

Akkor most megkérdezem! Egy férfinek, jelen esetben nekem, mitől lenne olyan jó a szex? A feleségem rám mutat, hogy ha ez a szex, akkor ő nem erőlteti. Persze innentől fogva megint folyamatosan hallgathatom a munkahely és a gyerek témát, de főleg a gyereket. Kielégíteni engem? Ő? Ugyan már! Én lennék a hibás? Miben? Bennem van túz az élet minden területén, az udvarlásban is, a vele történő flörtökben is, de ő ezt elutasítja. A szexet mint témát minden körülmények között kerüli. Nem foglalkozik velem, nem viccelődik, nem húzza az agyam. Még mielőtt valaki kérdezné, nem vagyok kövér, sőt! Nem vagyok igénytelen, nem vagyok bunkó, a karrieremben is bőven letettem az asztalra olyat, amitől egy feleségnek igen erősen büszkének kellene lennie. Emellett a házas éltünkben sem lehet panasz rám. Nos? Akkor hogy is van ez a szex? Tényleg érdekelne engem is!

Ami egy kicsit kétségbe ejt az az, hogy mivel emberek vagyunk, nem tudhatjuk hogy meddig leszünk egészségesek, meddig élünk olyan körülmények között ahogyan ma, nem tudhatjuk hogy mikor érhet tragédia vagy lelki trauma. Nem tudjuk mikor veszünk utóljára levegőt. Elmúltam már pár éve 40, bármi lehet. Minden nap ajándék, ami konkrétan el van pazarolva érzelmi és test szinten. A miértekre nem tudom a választ, nem egyedül vagyok ezzel így.

25. 24-es vagyok. A feleségem is pont azt mondja mint te. Már én is átestem az önmarcangoláson, nálunk is voltak veszekedések. Egyszerűen azt látom hogy ebből így nincs kiút. Itt a gyk-n is sokszor írtam már, hogy nem tudom miért, rengeteg 40-es nőnek elmúlik a szex iránti vágya. Sok-sok ismerősöm ugyanerre panaszkodik, hogy megszűnt otthon a szexuális élet, vagy csak amolyan tessék-lássék módon megy. Pont ezt tart benne a házasságomban is. Nem szeretnék elválni, de ha mégis, ott állnék ahol a part szakad. Elveszítem a családom, a magam szemében egy kudarcnak élném meg, és beköszöntene a magány kora. Ugyanis nem kertelek, de ha úk kapcsolatot kezdenék, az a folyamatos és állandó szexről szólna, ugyanis testileg és lelkileg annyira ki vagyok már éhezve. Ezzel csak két probléma van! Az egyik hogy azt nézném melyik nő kapható az ilyenre, a másik óriási probléma meg az, hogy a korosztályomban szinte már alig van olyan nő, akivel meglenne a közös szimpátia, és még szexuálisan is aktív. A cégnél is beszélgetek viccelődve a kollegínáimmal, de bevallom, lelomboznak. Viccesen ugyan, de azt közlik hogy ők örülnek ha otthon van egy órájuk önmagukra, ha este tudnak egy jót fürödni, relaxálni, majd egy jót aludni. Egyáltalán nem azon vannak hogy húúúú de nagyot fognak szexelni a férfjükkel. Azt is látom, hogy komplett férfi hadtestek vívnak élet-halál harcot azért a kisszámő nőért, aki vagány, tüzes és vágyik a szexre.

Az sem zavar ha lepontoznak, egyszerűen generációs szakadék van a 20-30 évesek elképzelt világa, és a 40-50-esek tényleges valósága között. Persze, 20-30 évesen a világ legalapvetőbb és legtöbbet gyakorolt sportja a szex. Nálunk is így volt, ami kb. fél év alatt elillant. Nem tudom hol van ebből a kiút, a szeretőzés nem érdekel, sem a prostizás. A szeretőzés is túlképzelt dolog, az nem úgy működik hogy ma nincs otthon szex, holnap meg már ott vagyok a szeretőm ágyába.

Szerintem a szex eltűnése a 40-50 korosztály olyan problémája, amit ha tetszik ha nem, el kell fogadni. Nem kényszeríthetek bele senkit, ez van. Frusztrál, lelki-fizikai megpróbáltatásokkal jár, ki kell várni hogy nekünk férfiaknak is mikor száll el a libidónk, aztán utána már jó lesz. Addig is marad a szenvedés. Tehát mosndom, a válás nem opció, mert a korosztályomban jóformán már csak olyan nő van, akiknél nagyjából hasonló okok miatt ment tönkre a házasságuk. Meg igen bunkó kérdés is lenne egy ismerkedéskor: Szia, ne haragudj de ne raboljuk feleslegesen egymás idejét... Te még szexelsz? Van még libidód, vagy már inkább a csendes, nyugodt, szexmentes együttélést választod? Mi van akkor ha ma még van, holnap meg neki is elillan? Eszméletlen sz*r időszak ez a 4 feletti kor. Ilyenkor kezdődik az, hogy szép lassan véget ér minden férfi és nő között.

Sosem gondoltam volna hogy a fiatalság ilyen piszok gyorsan véget ér. Egyébként el is vagyok keseredve!

25-ös vagyok. Én nagyon szomorúnak találom a saját és mások helyzetét is akik ebbe a szex-problémába beleesnek. Egyik fél sem tehet róla, a férfi arról hogy vágya van, a nő arról hogy nincs. Csak magam nevében beszélhetek, nekem annyi úgy érzem segített volna ha férjem türelmesebb, megkapom a gyengédséget szex nélkül. Pár ilyen alkalom után szerintem akartam volna vele lenni, mert ezzel a viselkedéssel érezném hogy szeret. Ellenben az állandó követelőzésével azt érzem hogy a szexet akarja. Ez egy nőnek óriási különbség. Egy nőnek a maradék vágyát is eltünteti.

Elhiszem hogy egy férfinak nehéz visszafognia magát, de esetleg könnyíthet magán máshogy. Ezzel nem azt mondom hogy az normális, de egy visszafogottabb, cél nélküli ölelgetős hozzáállással esetleg ha ritkábban is mint szeretné de kapna szexet a férfi. Az több mint a semmi.

Mindezt amiatt írtam le mert nőként ennyit érzek, hátha tudok vele segíteni valakinek. Bár férjemmel sem tudom megértetni, agyilag esetleg érti, ennek ellenére csak a saját vágyait hangoztatja.

27. 26-os vagyok. Én nagy türelemmel álltam a dologhoz, talán volt két év is mire felemeltem a szavam. Békésem türtem hogy ma is mindenben mellette voltam, ma is simogattam, vakarásztam, meghallgattam. Majdnem két évig. Közben meg viaskodtam a libidómmal. Most már az van, elég a feleségemre gondolni, és beáll a tökéletes szelektív impotencia. Tudom hogy nem is próbálkozzak, tudom hogy nemet mond, tudom hogy semmi szexuális dolgot nem lehet felhozni még poénból sem. Ami önző a dologban az, hogy az teljesen természetes a részéről hogy nincs szex, de ha én csak viccelődöm a témával, az már támadás, az már erőszakosság. Csak megkérdezem: én nem számítok ebben a kapcsolatban? Miért kell mindennek úgy lennie, amit az agresszívebb fél képvisel? Mert egyébként a szex ilyen mértékű tudatos megvonása semmivel sem különb dolog, mint amikor egy aluljáróban megerőszakolnak egy nőt. Sőőőőt, szerintem durvább, de ezt csak az fogja megérteni, akitől csak úgy megvonják a szexet. Megérteném ha valami tróger lennék, de több fronton tartom a hátam a családomért, eddig is, most is mindent megteszek értük. Viszont azt látom, a primitív és bunkó családokban a férfit tejben-vajban fürösztik. Neki el van nézve minden, a feleség a féltékenységbe döglik bele, ott arról szól minden, hogy a férfinek mindent meg kell adni, máskülönben lelép egy másik nővel. Ott nem kell a férfinek igyelmesnek lenni, ott nem kell a gyerekekkel törődni, neki lehet inni, drogozni, szélhámoskodni.

Majd azt hallom a nőktől mindenhonnan, hogy nincs normális férfi, mindegyik egy szemét, bunkó, nem tudnak kommunikálni, igénytelenek. Igen??? Én meg azt mondom, hogy az ilyen férfiak leginkább csak a vesztes oldalon lehetnek.