Igazan nem tudom most mitevo legyek?

5 eve vagyunk hazasok,a csaladom kitagadott hogy ot valasztottam,mar az elejen voltak alkohol problemai de azt igerte ertem leteszi (anyamek se voltak valami fenyesek mindketto alkoholista es sokat vertek,szidtak amiota csak az eszemet tudom) es a mai veszekedes mert itthon van 3 hete es iszik megallas nelkul addig fajult hogy felemelte a kezet es bele akart az arcomba okollel vagni…a ket eves gyermekem futott kozenk orditva h vedjen meg…eddig sose volt ilyen,nem utott meg de kiakadtam es egesz este orditottam,hozza vagtam az eljegyzesi gyurut amit vegul osze tapostam,a papirtorlot majd kocsival eljottem,jelenleg itt ulok egy erdo kozepen es azon gondolkozom h valojaban sose volt otthonom es csaladom…hogy minden az eletemben csak szenvedesrol szolt,otthonrol is elmenekultem es itt is ….h a gyermekem ezt kell atelje,lassa…jelenleg meg ott hagytam a munkahelyem h mig tart a gyermeknevelesi elvegezzek egy egyetemet hogy lehessek onallo…de az meg ket ev…nem tudom mit tudnek tenni,a szuleimhez nem mehetek…ugy erzem teljesen egyedul vagyok a vilagon,sot valojaban azt h mindig is egyedul voltam…haragszom istenre h ilyen sorsot adott nekem…mit tegyek?a gyermekemet nem akarom h ehezzen vagy szenvedjen,meg nem vagyok onellato…kellene az egyetem hogy tobb penzt keressek a minimalbernel,raadasul nekem mas se kell,sot szerintem tobbet ferfi se kell,semmilyen emberi leny mellem,jol vagyok en es a lanyom…bar ot neveljem fel…sajnalom ha barkit is zavarok ezzel a kerdessel…csak jol esik kiirni magambol