Létezik, hogy a férjem "szülés utáni depressziós"?

6 éve vagyunk együtt. Van már 2gyerekünk.

Fiunk 3 éves. Én beértem volna csak vele. Férjem szeretett volna egy 2.gyereket is, kis különbséggel. Nem volt ellenemre, lett egy lányunk is. 1 éves.

Viszont amióta megvan a lányunk férjem csak megy lefele a lejtőn.

Én itthon vagyok a gyerekekkel (a nagy félnapos ovis). Főzök, mosok, takarítok. Konkrétan ki van nyalva a segge itthon.

Én éjszakázok a kicsivel.

Mégis ő van "elfáradva".

Hazajön, csak a telefonját nyomja. Nem beszelget sem velem, sem a gyerekekkel. Ha a fiunk kéri játszon vele mindig van kifogás.

Inkább kinn szerel a garázsban egyedül ha itthon van.

Az intimitás lassan 0.

A gyerekek elött azért a heti 2-3szex megvolt. Míg a kicsit terveztük akkor akár 2 naponta is

Most ott tartunk, hogy 2 hetente 1 kb, azt is én erőszakolom ki lassan.

Nem lehet vele beszélni, mindenen duzzog puffog. Az élő fába is beleköt ha olyanja van.

Idejét nem tudom mikor ölelt meg, adott puszit vagy mondta hogy szeret.

1 évvel ezelöttig ilyenek nem voltak.

Ha próbálok vele beszélni, vagy otthagy, vagy en vagyok a hülye mert ő semmit nem változott, mindig ilyen volt.

Lassan úgy vagyok, hogy feladom. Lassan 1 éve küzdök és csak egyre rosszabb a helyzet.

A barátaival is ugyan ezt csinálja. Őket is lepattintja, velük is bunkózik.

Már nem tudom mit tudnék tenni. Félek ennyi volt a házasságunk.