Férfiak csecsemő mellett mennyit segítenek be házimunkába a feleségüknek? Az első évben? Van olyan ahol fele arányban kiveszik a részüket, vagy akár még többet is?

Ismerek harmonikus házaspárt.

Ahol apuka amugy munkamániás maszekol is hétvégén is.

De az esti fürdetesre mindig hazaér, vagy kiszalad a munkából, sokat nyaralnak telelnek azaz mindig van egy egy teljes hetük családdal, es gyakorta mennek hétvégén pl együtt sátorozni családi rendezvenyekre, vagy ilyesmik.

Támogató anyagilag is.

De nem takarit nem főz nem mosogat meg nincsenek ilyen pluszok. De a mama besegít a főzésben pl.

Nem igazán segítenek.

De én segítek.

Férjemmel minden takarítást közösen végeztünk gyerek előtt. 2 évig éltünk így együtt. Aztán terhesen hamar tappenzre küldtek, félő volt h elveszítjuk. Utána hamar erősödött a baba is, biztos lett a terhesség és mivel ráértem mindent megcsinaltam.

A kisfiam álom baba volt 7 hónapig, mindenre jutott időm, hobbiból varrtam is, háztartást elláttam, éjszaka aludtunk. Aztán egyszercsak nem aludt a gyermekem, kelt 40 percenként vagy 3 órákat fent volt. 1 éves kora után egy hiperaktív energia bomba lett, teljesen leszívott minket.

A férjem viszont elvárta, hogy ugyan úgy minden a segge alá legyen tolna ahogy terhesség és az első 7 hónap alatt. Hatalmas arcul csapás volt, és ez azóta sincs másképp, nagyon nehezen élem meg, csak elvárja a dolgokat. Néha úgy érzem nem erre vállalkoztam. De ezért elválni.....

2Férfiak csecsemő mellett mennyit segítenek be házimunkába a feleségüknek? Az első évben? Van olyan ahol fele arányban kiveszik a részüket, vagy akár még többet is?"

Igen. Ott, ahol a nő az első évben is fele arányban kiveszi a részét a pénzkereső tevékenységből.

A szülés utáni pár hétben illik azért a nagyját csinálnia a férfinak (az anya testileg lelkileg fáradt, folyton a gyerek mellett kell lennie, nem alszik, és ebben az időszakban őrült nagy a szülés utáni depresszió esélye) utána minden visszaáll a rendes kerékvágásba.

A férfi meg nem besegít, hanem a dolgát végzi (mint ahogy én sem azért megyek munkába, hogy néha-néha, amikor jófej akarok lenni, besegítsek a költségekbe).

Egy háztartásban maximum a kisgyerek segít be a házimunkába.

Több nő rávezeti a férfit arra hogy legyen gyerek,de a férfi nem nagyon akar még, aztán csak a nő győz és lesz gyerek. Ezekután több nő csodálkozik azon hogy sok férfi nem nagyon veszi ki a gyereknevelésben a részét vagy más dologban, miért kell ezen csodálkozni? Sokan azt hiszik hogy meg tudják változtatni a férfit, de ez sok esetben kudarcot vall.

Gyerekvállalás előtt jól fel kellene építeni egy jó kapcsolatot:

1.Tudni kellene mindenről kommunikálni egymással,jó formán meg kellene egymással beszélni mindet ahoz hogy jól tudjon működni egy kapcsolat, ha probléma van nem hallgatni kell róla ha nem meg kell beszélni egymással és nem megsértődni.

2.Jól be kellene egymás között osztani a házi és egyébb feladatokat is,ezt is csak jó kommunikációval lehet megcsinálni és együtt közös nevezőre jutni.

Akár lehet váltogatni a dolgokat is házimunka terén hogy ne legyen unalmas, vagy esetleg ha mindketten nem szeretitek azt a dolgot csinálni.

3.Meg kellene ismerni egymást rendesen, ezt is csak rendszeres kommunikációval lehet.

4.Gyereket csak akkor kellene vállalni ha valóban azt érzed hogy mind a ketten tényleg akartok, ezt is meg kell tudni beszélni miélőtt pl a nő saját maga meghozza ezt a nagy döntést.

Először minden esetben a ti kapcsolatotok működjön jól,ehez pedig elengedhetetlen a kommunikáció.

Azok akik leszóják a kommunikációt, elkerülik azt, nagyon sok esetben azzal az emberrel mégis mit akarunk kezdeni?

Ilyen, nincs, hogy a férfiak, mivel nem egyformák. Van, aki segít, van, aki nem.

Az én férjem pl. az első pillanattól totál természetesnek vette, hogy közös a házimunka, aztán ugyanígy állt a gyerek kérdéshez is. Ugyanúgy pelenkázta, fürdette, öltöztette stb. őket, mint én, sosem esett kétségbe, ha el akartam valahova menni, és neki kellett velük itthon maradni. A húgomáknál most született baba, az ő férje is mindent csinál, ha sokáig nem akar éjjel visszaaludni a gyerek, simán felkel, kiveszi a kezéből, hogy menjen picit pihenni ő is, átveszi.

Mondjuk sajnos ez a ritkább, abból jóval több van, hogy nem sokat vállalnak, azt is duzzogva, az meg végképp nem megy, hogy a saját gyerekükkel egyedül maradjanak otthon pár órát. Nagyon meg kell nézni, kinek szül az ember.

Nem úgy kéne beállítani a gyereknevelést hogy az “csak játék és mese”.

El kéne mondani az embereknek azt is hogy az milyen kemény munka is valójában. Menyi nem alvás, menyi lemondás is egy gyerek. És aki ennek tudatában nemet mond a gyerekre, azt nem lenézni és megalázni kellene. Hanem elfogadni a döntését.

És akkor nem azon kéne utólag rinyálni hogy jajj a férjem nem csinálja. Persze hogy nem, mert ezt nem akarta.