Más is jár ebben a cipőben? Van erre megoldás?

26 éves anyuka és feleség vagyok. 1.5 éves a kisgyerekünk. Férjemmel a párkapcsolat normális, élünk házas életet is, gyerek mellett sem tudjuk elhanyagolni egymást, mint sokan mások. Minden tökéletes, most indul a vállalkozásunk, ami mellett én tetoválóként is dolgozok. Nagyon zavar, hogy a munkák mellett, a háztartást, a gyereknevelést is egyedül végzem el. A férjem semmihez nem nyúl itthon, ha szóvá teszem, akkor az a válasz, hogy erről én tehetek, mert én kapattam el ennyire. Anno amikor egyedül volt, mindig takarította a házát. Mint nő, szemet is hunyok e felett, mivel édesanyám úgy nevelt, hogy az "asszony" felel a házi munkáért, a férfit ki kell szolgálni. (Ez egy külön téma, ne térjetek ki erre, tudom, hogy ez nem helyén való, de én így nőttem fel.) Visszatérve a fő problémára, hogy se nem segít a takarításban, se a gyereknevelésében. Egy dolgot tesz meg Ő, az a fürdővíz. Nem hajlandó etetni a gyereket, mert félre nyel és megfullad.. Nem hajlandó pelenkázni, mert undi, büdös. Nem hajlandó a gyerekülést bekötni, mert annyira "bonyolult". (Mindig én vezetek, így Ő ül hátul a gyerekkel) Azt mondta, hogy ha tud togyogni majd, akkor foglalkozik, játszik majd vele, mert ameddig nem tud járni, Ő NEM TUD MIT KEZDENI VELE, NEM TUDJA LEKÖTNI. Ha sír , megvárja, ameddig én felveszem. Elmondása szerint imádja, szereti a kislányát. Olyan, mintha egyedülálló anya lennék, aki még egy robot is.

Ne is mondjátok, hogy üljek le vele beszélni, mert kiforgatja a szavaimat, aztán még én leszek a hibás..