Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férfiak! Hogy viselnétek el egy ilyen feleséget?
Mióta megszületett az első gyerekünk a férjem állandóan piszkál, számon kér. Azt állítja, hogy nem csinálok itthon semmit.
Itthoni munkabeosztás:
A férjem élelmiszert vásárol, füvet nyír, bokrot vág, pár hónapig porszívozott (már egy éve nem), a gyereket 2x tette tisztába 20 hónap alatt, sosem fürdeti, nem öltözteti, ha néha etetnie kell húzza a száját és türelmetlenkedik, hétvégén vigyáz egy kicsit a kislányunkra, amíg kitakarítom a fürdőt, néha a főzésnél is, persze közben piszkál mindig hogy haladjak már...
Az én "beosztásom": minden más (gyereknevelés (a kislányunk már mind a hét napot fejből mondja, sok dalt egyedül énekel, kezdi mondogatni, hogy mi milyen színű stb., látszata van, hogy foglalkozom vele), főzés, takarítás, drogériai vásárlás + 3 hónapja államvizsgáztam, addig minden éjszaka és hajnalban tanultam, most meg a nyelvvizsgára kellene.)
A gond azzal van, hogy nem jutok a házvezetés végére (én lassú vagyok, a lányunk nevelése pedig időigényes😊) + nem jól bánok a pénzzel (nem vagyunk közös kasszán, mostanában ő több dolgot fizet, de amikor nem így volt is piszkált miatta).
7 hónapig a lányunkat nem tudtam letenni, mert állandóan sírt akkor. (+ mostanáig 1 óráig tart minden egyes etetése). Ekkor nem tudtam főzni, csak heti menüt rendeltem, a férjem porszívózott, én hétvégén takarítottam. (Emellett folyamatosan tanultam.) Húzta a száját, hónapokig piszkált, hogy neki kell porszívóznia és kaját vásárolnia, ezeket más nő mind megcsinálja gyerek mellett.
8 hónapos korától volt egy hosszabb időszak, amikor itthon nagyjából meg volt minden (rend, kaja, tisztaság félig-meddig), mert a lányunk jól elvolt a hordozóban. Ekkor a férjem azért piszkált, kívánta a halálomat!, mert a Covidtól túlféltettem a gyerekünket (nagymamák maszkoztak, volt, hogy sok fertőzöttnél hetekig nem találkoztunk). Egyrészt tényleg túlzásba vittem, másrészt, akkor sem érdemeltem volna, hogy minden nap kötözködjön, bolondnak hívjon és megkérdezze, hogy mikor döglök már meg.
Pár hónapja a kislányunk nagyon aktívan járkál a házban, mindent szétszed és lázad. Egy pelus cseréje valamikor 20 perc, mert megszökik, stb. Ennyire sok energiát nem igényelt még korábban sem a vele való foglalkozás (amit egyébként imádok). Emellett tényleg sokszor főzök, rendet egyszerűen nem bírok tartani (magam után is sajnos nehezen megy, de a lányom hurrikánnak érzi magát és mindent széthord), a takarításban egy robotporszívónak köszönhetően előrébb vagyok. A Covidot elengedtem, épp ezért sokszor viszem a kislányt pl neki cipőt nézni vagy babakocsit. Az élelmiszert továbbra is a férjem veszi, mert gyerekkel ez elég körülményes szerintem. A lényeg, hogy még mindig piszkál. Nem bírom már elviselni! Rengetegszer mosok egy héten ruhát, tényleg. Ha mégis megcsúszok 1 programmal és a kedvenc felsője nincs kimosva ordít, hogy mi a sz*rt csináltam egész héten, piszkál, hogy nem elég változatosan főzök (ötleteket nem mond), stb.
Sajnos tényleg van baj az alaptermészetemmel, gyerek előtt sem voltam elég pedáns a házvezetést illetően és egy konyhatündérnek sem hívnám magam, de próbálkozom, tényleg. Ő sz*rba se nézi, hogy a gyerekünket nevelem. Sosem volt emiatt hozzám egy kedves szava sem, szerinte ez a dolgom és kész. Nem dícsért még meg soha, pedig egy szaladozó gyerek mellett leállamvizsgázni más vizsgák mellett, pénzügy-számvitelből szerintem nem volt egyszerű...
Az időbeosztásról annyit, hogyha a férjem vigyáz a lányunkra nem tud enni sem tőle, mert azt mondja nem áll meg egy pillanatra sem. Érdekes módon mégis azt várja el, hogy minden meg legyen itthon és hétvégén neki csak pihennie kelljen. Én éjszaka, amikor mindenki alszik sorozatot nézek a telefonomon, de még ezt is a szememre hányja, mintha sajnálná tőlem, mikor egész nap nem állok meg egy percre sem, ma is pl 5-kor ebédeltem... Kevesebb időt töltünk kettesben, ez tény. Lehet sértett is emiatt, de sosem hozta szóba és őszintén akárhányszor megkörnyékezem vagy morog vagy csak hallgatja amit mondok vagy a munkáról beszél...
Ti hogyan fogadnátok el, hogy otthon szalad a ház és valamikor (mostanában tényleg ritkán) nincsen kaja, a feleségetek pedig nem tudna megtakarítani pénzt + amit kapna is elszórná (bár külön kasszán vagyunk)?
Kedves 20-as! Minden szavad igaz. (Kivéve a csokisat, a kényeztetés belefér, én a lányunk veszélyes jelleme miatt félek, állandóan felugrik az ágyra, majd le akar fordulni stb., ezt tudja az egyik nagyi mégis egyedül hagyta a szobában, az ágyon... Náluk a konyhaasztal szélén hagyott egy gigászi méretű kést, amit simán elért volna a gyerek stb. Szóval a biztonságát féltem és sajnos betegesen bizalmatlan vagyok, pedig mellettem is előfordulhat bármikor bármi. Csak anyósomnak hiába mondok el egy dolgot 100x, utána figyelmen kivül hagyja.)
Én is tehetek az egészről. A gyerek születése előtt sem voltunk sokkal másabbak, csak a közös szabadidő összetartott, most ez kiesett és valamiért növekedtek egymás iránt az elvárásaink. Most megpróbálom megerőltetni magam és leszervezni valami programot kettesben, ha felidegesít, ha nem, mert ez egy ördögi kör. Meglátom hogy fog hozzám állni, ha többet foglalkozom vele. Egyébként Ő a gyereknevelés passzív szereplője. Szereti a gyerekét, a kislányunk is őt. Mesél neki, játszanak. Apás korszakai is vannak a lányunknak, néha kb csak vele akar lenni. Csak a férjem a munkából adódó fáradtság mögé bújva a gyerekkel kapcsolatos teendők alól ki akar bújni.
válasza: válasza: válasza:"A gyerekkel alszom egy ágyban. Kettesben."
Ez a problémák gyökere!
A férjeddel gondolom azóta nincs vagy alig van szexuális együttlétetek. De intimitás is ezredannyi, mint a gyerek születése előtt.
És emiatt b...ogat téged állandóan. Csak látszólag az a baja, hogy nincs rend vagy nincs kimosva a ruhája. Ha rendben lenne a szexuális életetek, akkor szóvá se tenné, de az biztos, hogy amit szóvá tenne, azt sem ordítva.
Először tehát ezt kéne rendbe hoznotok. A gyereknek egymagában kell aludnia, és ehhez nem lesz könnyű hozzászoktatni közel két év után. Ülj le a férjeddel kettesben beszélgetni arról, hogy próbáljátok meg a gyereket ehhez hozzászoktatni. Itt neki is be kéne dobnia magát. Ha pl. éjjeli síráshoz mindig ő menne át pár hétig, akkor jó eséllyel a kisbaba megértené, hogy estétől reggelig nincs anya. Szóval ez most egy embert próbáló időszak lenne, de meg kéne lépni, mert később még nehezebb lesz. És addigra a férjed valóban vagy megcsal vagy elválik tőled. De ha sikerülne, annak mindketten, sőt mindhárman nyertesei lennétek, mert ez a helyzet igazából senkinek sem jó (hosszú távon a gyereknek sem).
Én úgy látom, benned sok szeretet van, csak elcsúsztak az arányok a kisbabád irányába. Te továbbra is nő vagy, továbbra is feleség vagy. És ha a férjed együtt akar lenni veled (ideértem az intimitást is, meg a szexet is), akkor az neked ne teher legyen, hanem örülj annak, hogy most is nőként tekint rád. Jogos az igénye, hogy akar téged, azon kéne fennakadnod és megijedned, ha neki a mostani alvási rend tökéletes lenne.
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a férjednek a kisgyereketekkel való viszonya is javulni fog, ha rendeződik a ti szexuális életetek.
válasza:A férjed csak szimplán bunkó tapír de nálad pszichológiai gondok is vannak.
Javaslom mindketten menjetek el pszichológushoz, párterápiára.
2 gyerekem van, igen tudom h a baba azért baba hogy sírjon, de a mienk nem sír(t) indok nélkül soha. Nyilván ezernyi baja van egy babának, melege van álmos nyűgös éhes fáj a poci, de ez akkor se normális amit írsz, h
"7 hónapig a lányunkat nem tudtam letenni, mert állandóan sírt akkor. "
Ez bizony azt jelenti hogy te az intimitás helyettesítésére használod a gyermeket míg igazi figyelmet nem adsz neki, csak a testi érintést, de egy babának ennél több kell
2 éves gyereknek az anyjával egy ágyban aludni egyáltalán nem egészséges.
A párkapcsolatot már nem is említem.
Mi mindkettő gyerekkel rengeteget foglalkoztunk, nyilván a munka, rokonok, hobbi, mindent lesz . rtunk csak a gyerek, de 3 hónap után már külön aludt, mert kell a kicsi életükbe a rendszer.
A férjem home officeban volt és azonnal eldobta a munkát ha sírt a gyerek, szerintem ez így a normális, hogy az ember ne mások zsebébe lapátolja a pénzt, inkább a saját gyermekéről gondoskodjon...
De soha nem jutott eszünkbe hogy évekig egy ágyban alszunk vele, meg nem engedünk meg neki mindent, hogy szétrombolja a lakást meg ilyesmit.
Nekik is volt időszak amikor randalíroztak de ha a kellő figyelmet megkapja, el lehet magyarázni neki hogy ezt nem szabad, és kész.
Ha nem figyelemhiányos vagy egyéb zavarral nem küzd akkor 2-3 alkalomnál többször nem fordul elő egy gyerekkel hogy "hurrikánként" porig rombolja a lakást, viszonylag hamar fejlődik a kognitív illetve empatikus funkciói ami ha látja h anya szomorú ha széttöröm a dolgokat akkor nem csinálja. Persze tesztelget néha, mert hát gyerek így tanul, meg persze szertehagyja a holmijait és rumlit csinál, de a pusztítós korszak nem tartott sokáig, mert ha elmagyarázod neki, értenie kéne, hogy mi ezzel a baj.. persze ha megkapja a kellő figyelmet.
Igaz, van olyan család ahol anya apa tör zúz, fizikailag meg lelkileg, meg egymást is, ott a gyerek is tör zúz. Ezeket amúgy tök jól meg lehet figyelni pl. az ovodában is. Elég hamar látszik h melyik gyerek nem kap figyelmet, hol van otthon családon belüli erőszak, ki az akinek mindent tiltanak meg agyonfegyelmezik, stb. Az a gyerek aki kap figyelmet szeretetet napközben annak nincs igénye együtt alvásra, az már a pótlólagos dolog. Estére elfárad azt alszik. Jobb is neki ha nem zavarom az álmát, néha benézek hozzá az ajtón azt ennyi.
Ezért javaslom h keress fel pszichológust, nevelési tanácsadót, stb, mert itt vmi stimmel...
válasza:25: sok dologban igazad van, de az nettó baromság, amit az együttalvásról írsz. Tök normális, hogy a gyerek 2 évesen igényli. Evolúciós ösztön, csak mi ma ezt szeretjük elnyomni, mert kényelmesebb meg praktikusabb. Lehet ezt csinálni, nem bűn, de az sem, hogy más meg megadja ezt a gyereknek. Ettől még egészséges lesz (sőt), és ha eljön az ideje, szépen leválik magától. Tudom, mert 2 gyerekünkkel aludtunk együtt, viszont 3 évesen már egyik sem aludt velünk, szépen költöztek a szobájukba maguktól.
Ami a kérdezőéknél gond lehet (de nem tudom, mert ezt nem írta), hogy ha a férjnek nem tetszik az együttalvás a gyerekkel, az komoly konfliktusforrás. Nálunk ezzel nem volt probléma, a férjem is egyetértett velem ebben, se a házasságunk, se a szexuális életünk nem sínylette meg (nem, nem szexeltünk az alvó gyerek mellett, még mielőtt). De ha ellentétes ebben a vélemény, abból nagy gázok lehetnek a házasságban.
válasza:Köszönöm a tanácsokat, véleményeket!
Most biztos sok mindenkit meglepek, de a férjemmel, több, mint 10 év alatt kb sosem aludtunk egy ágyban. Őt idegesíti a szuszogásom, engem meg az, hogy emiatt éjszaka ennek hangot is ad. Először ez nekem nagyon fura volt, de már nem bírnék vele aludni, mert így annyit szuszogok amennyit akarok, nem érzem feszélyezve magam, nem piszkál miatta senki, el is terülhetek szépen. Ő is imádja, hogy csendben alszik, nem kell fel se rám, sem a gyerekünkre. A szex ennek ellenére nem lett kevesebb, sőt kipihentebb napjainkban még több is. Átosonunk a másik szobába amikor alszik a kicsi. Ennyi. Még egy kis pluszt is ad.😁
A gyerekkel alvásról meg annyit, hogy szerintem nem beteges és köze nincs ahhoz, hogy mennyi szeretetet kap napközben a gyerek. Magamból kiindulva pl régen is, ha barátnőimmel jót szórakoztunk aznap, jól éreztük magunkat utána mindig szóba jött, hogy aludjunk a másiknál. Nálam pont fordítva működik ez. Amúgy én egy jó ideig anyával aludtam és imádtam! Olyan biztonságérzetet nyújtott. Aztán ahogy jött a suli nagylánynak éreztem magam és szépen áthúztam a szobámba. Ebbe én semmi kivetnivalót és betegeset nem látok. Persze nyilván a házasság ne menjen rá, de ahol úgyis külön alszanak nem mindegy, ha a gyereknek és az anyának is megnyugtató?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!