Más férfiak ezt hogy viselik?

Sehogy, mert nincs így.

Mennyi idős a gyerek? Szoktatok erről beszélgetni?

2

Pf...mocskos féreg!

Kérdező, mennyit segitesz abgyerek körül?

Gyerek lesz az első, ez természetes. Ezért anya az anya.

Elvileg neked is első a gyerek.

Mért ne lennél fontos? Ilyen hülyeséget. Akkor előtte se lettél volna az.

Ezek az ösztönök biztosítják az emberi faj túlélését.

Alap esetben a két nem egymást keresi, szex, a szexből gyerek, ekkor a nő átvált anya szerepre, férfi meg továbbra is vágyik a nők után hogy a fajfenntartás megmaradjon. Ezek állatias ösztönök, az is ahogyan a nő anya lesz mikor megszületik a gyereke. Az is állati ösztön.

Hogy viseljük? Eleinte jól, csak ahogy telnek az évek a hajtás marad és azt veszed észre hogy nincs szex. Asszonynak ez ideális, te meg már a legyet is megdugnád, csak lyuk legyen már végre mert unod a vonyító farkas pózt. Nyár meg kínzás hogy hozzá se érhetsz, előtted meg szaladgálnak a 20 éves lányok... És hülyét kapsz. Aztán eldöntöd hogy családapa leszel vagy férfi. Jön a választás hogy hobbiba ölöd az energiád, sportba, evésbe, ivásba vagy csajozásban férfivá leszel megint. Ekkor jön hogy szidják a nők a férfiakat milyen állat. De ezeknek az állati ösztönöknek köszönhetően létezünk. Igen modern erkölcs meg miegymás. De ettől az ösztönök maradnak. Ilyen az élet.

Felnőttem.

Semmi kivetnivalót nem látok abban, ha a síró gyerekünk előbb kap enni, mint én. Tovább megyek: én tudok magamnak kaját csinálni.

Aki nem fogja fel, hogy a gyereke nem a vetélytársa, és nincs köztük egyenlőség jel a "nő" szemében, az éretlen a gyerekvállalásra. Remélem, még előtte vagytok, és nem utólag jössz erre rá, mikor már apának kéne lenned.

Kéne, de nem vagy. Miért nem?

Mert két szerepet kell betöltened.

Apa, az anya mellett. Vele vagy egyenrangú, a gyerek szemében. Neked ugyanúgy kell róla gondoskodni, ugyanúgy ő kell legyen az első.

Férjként pedig egyenrangú társként, férfiként a feleséged mellett.

Ha te a gyerekeddel versenyzel "anyuci" figyelméért, ott veled van baj, és nem is kicsi.

Ahogy a másik kérdésednél is említettem, nem ez az általános, szóval nem viselem sehogy. Nyilván vannak kompromisszumok, de nem vagyok 22-ik a sorban.

Amit viszont mégis nehezen viselek, azok az olyan jelenetek, amikor mondjuk kint vagyunk a játszótéren, beszélek a feleségemhez, a gyerekek tök jól elvannak, ő mégis rájuk figyel, nehogy "bajuk legyen". Vagy azt, amikor percenként félbeszakít a gyerek egy ilyen "anya, hány éves vagyok?" jellegű kérdéssel, és nem mondja azt neki, hogy "figyu, kislányom, először megvárjuk míg apa befejezi", amit mondjuk fordítva én simán megteszek.

Az ilyenektől, ha sok van belőle, valóban nem érzem magam fontosnak. Mostanra sikerült ezekben közelebb jutni egymáshoz, de voltak időszakok, hogy azt mondtam, én inkább lelépek.

A félbeszakítás gyerek korban az természetes, mert tudatlanul kiköveteli magának a figyelmet, de ha most nem tanítjátok meg neki a tiszteletet, kamasz korban mindenek lesztek csak nem emberek.

Az hogy a gyerekre figyel semmi baj. Túl aggódója.

Félbeszakítás az attól függ hány éves. Meg kell tanítani szocializálódni.

Ha hülyére kényeztetitek, életképtelen és elviselhetetlen lesz mások számára.

Ez sajnos manapság elég gyakori hiba. Hogy ne legyek nagyon okos, mi is elkövettük. Csak nálunk a gyerek már kamasz és nem nevelhető.

Következetesen, és soha ne előtte vitázzatok a neveléséről.

Ha a másik fegyelmezési módszere nem tetszik akkor a gyerek háta mögött kell megbeszélni, soha sem a gyerek előtt... Gyerek vissza fog élni a helyzetével és ki fog játszani titeket egymás ellen. Nem hülye, vagy rosszindulatú, folyamatosan teszteli a határait, egyre keményebben. Az a feladatotok hogy összezárjatok előtte ha messzire megy, apróságok is számítanak.

A #4. és a #6, valamint #8 válaszolóval egyetértek.

#6Az engem is nagyon tud zavarni, mikor valamit mesélek és közben a feleségem elkezd bohóckosni, beszélni a gyerekhez. Mondom így nem tudom elmesélni: "figyelek". Aha persze, nagyon fárasztó, úgyh. inkább emiatt van, hogy bele sem kezdek dolgokba.

#8 ez is igaz. Emlékszem volt, hogy a szüleimet kijátszottam egymás ellen, mert az egyik engedékenyebb volt. Aztán volt velük olyan vitám, amikor úgy összefogtak ellenem, hogy csak néztem. Azt reméltem, hogy legalább az egyikük megért majd. Szóval fontos az összetartás köztük (szülők).

Egyébként a kérdésre visszatérve én is háttérbe szorultam. Gyakoriak a viták és fáradtak vagyunk. Mire oda jutunk, hogy lehetne valami, akkor inkább aludni megyünk. Viszont így nehezen bírok magammal, nekem hiányzik a dolog, de sokszor már én sem kívánom a páromat a fáradtság/veszekedések miatt.