A házasság tényleg a halálos ítélet sok férfinak?

31. Jaj hagyjuk már. Nőként én is nyilvàn ismerkedtem mégis nekem tartott tovább párt találni. Persze sok a szexre hajtó, pervez meg ilyenek, de a komoly keresgélés, amikor már valódi társat akartam találni, csak fél év volt. A páromnak elég volt kevesebb idő is.

A férjem pedig egy heteroszexuális férfi. Miután elkezdett ismerkedni, randizni, ( több lánnyal is), végül köztünk alakult ki kölcsönös szimpátia, és mindketten éreztük, hogy nagyon passzolunk egymáshoz. A lényeg, hogy az után, hogy férfiként ismerkedni kezdett, 1 hónapra rá már együtt voltunk. Ja és nem kigyúrt kockás hasú, és nem milliomos, sem semmi ilyesmi. Egyszerűen egy helyes aranyos kedves okos vicces pasi, aki törődik velem és szeret a kezdetektől, ahogy én is szeretem őt, hasonlóak az igényeink, az elképzeléseink az életről, és működik a kémia;)

Aki akar és keres az talál magának párt. De persze az ilyen önsajnáló lúzerek mint te, nem vonzóak, és amíg ezt nem vedled le, a lőtéri kutyát se fogod érdekelni. Ezt a hisztit maximum édesanyád viseli el akinek szeretnie kell így is, mert a gyereke vagy.

#33: evolúciókutató matematikusok foglalkoznak vele, nem incelek.

[link]

én 21 éve nős vagyok, engem sem az incelek, sem a te nyavalygásod nem érdekel.

37. Ha semmit nem tettem volna érte, nem lenne párom, mivel nem vagyok népszerű 6kg vakolattal kikent festetthajú, műkörmös szilikoncica, ezért feltűnő sem vagyok, kellett tennem érte, hogy tàrsat találjak. Szóval ez nem igaz, hogy a nők semmit se tesznek érte.

Aki nem tetszett azzal is őszinte voltam. Akkor meg én voltam a vàlogatós gonosz dög, mert nem jött be hogy pl büdös a szája az alkoholtól- mert úgy jött a randira, + az ápolatlanságot se szeretem, mert zsíros hajjal, retkes körmökkel randira mászkálni gàz. Alap dolgokat várok el, semmi többet.