Meg lehet ezt oldani? Vagy csak a válás a megoldás?

3 éve vagyunk házasok, előtte 5 éve együtt éltünk.

A kapcsolat nagy szerelemmel indult. Mindketten rossz kapcsolatból jöttünk, fájdalommal, tényleg szerelem volt első látásra.

Rengeteget beszélgettünk, én maximálisan szerettem volna tudni milyen ember, mit akar az élettől, mik a céljai, család, gyerekek, jövőkép.

Na amit ő mondott, lefestett az egy ideig működött is.

Miután összeköltöztünk kicsit bunkóbb volt egy-egy vita alkalmával de szerettük egymást, a szex jó volt. Nem volt tényleg semmi kirívó dolog. Sokat dolgozott, de én tudtam ezt, támogattam őt, és ő is engem. Aztán megbeszéltük hogy jöjjön a baba és a dolgok legjobban ekkor jöttek ki. Ő elég sokat dolgozott. Ami míg ketten voltunk nem okozott gondot, de

mikor terhes lettem minden reggel hánytam, rosszul voltam. Sokszor így nem volt erőm az otthoni dolgokra(takarítás) nem ugráltam ha főzni sütni kellett a nagy családnak. De még ez is elment volna. Majd megszületett a kislányunk és rájöttem, hogy amit ő végig hajtott, hogy ő nem akar olyan apa, szülő lenni mint amilyen az övé volt, nem lesz agresszív, kiabálós, játszik a gyerekkel, türelmes lesz na ez hazugság volt.

Még az első gyereknél megvolt a varázs, hogy jujj új szitu. Élvezte hogy milyen cuki a gyerek, csak néha volt kiakadás, mikor éjszaka nem aludt a pici, de másnap mindig bocsánatot kért. Plusz ekkor is már mindent én csináltam. Ő kb semmiben nem segített a munkája miatt.

Még erre is azt mondtam hogy oké, megtudom oldani. De a második baba születése után már teljesen kifordult magából. Építkezésbe is kezdtünk időközben mert kinőttük a házat és mivel a szerelem megvolt köztünk, voltak kisebb viták, de azt gondoltam hol nincsennek? A szex jó volt, voltak kettesben töltött pillanatok. Ő változatlanul kb alig segített

De a legnagyobb gond az volt, hogy ha a nagyobbik gyerek rossz, vagy picit huncut teljesen engem okol hogy én nem nevelem a gyerekeket. Nem érti meg hogy egy 3 éves gyerek milyen. Nem érti meg azt hogy néha rosszak, néha nem fogadnak szót.

Hozzateszem ez csak otthon, máshol minta gyerekek de otthon azért picit ki kell adni magukból, na ő ezt nem tudja tolerálni, a hisztiket se, meg amik jellemzőek egy 3 éves gyerek viselkedésére.

Ha rosszat csinál, meg szidja, nem bántja de határ eset már nálam és nem magyaráz neki. Nem érti amit próbálok neki mondani. Oké hogy bocsánatot kér utána mert belátja de a gyerekeknek ezzel kárt okoz. És ezt nem tudom elviselni. Ha belül szeretem is a gyerekek miatt bármit megteszek.

Mit tehetnék? Javulni fog ez valaha is??