Van itt olyan ember, akinek minden összejött? (Házasság, gyerek, egyetem, karrier)

Minden összejött amit akartam.

-Az igazi nagy szerelmemet 24 évesen ismertem meg és jöttünk össze

- pár hónap múlva volt a lánykérés

- 1 éves kapcsolat után összeköltöztünk

- fèl évvel később, még 25 éves voltam mikor összeházasodtunk

- olyan munkám van amit nagyon szeretek

- 2020- ban a kapcsolatunk 10. évfordulójának alkalmával végre közösen örökbefogadtunk egy kiskutyát ahogy már régóta terveztünk

- munka mellett van időm a kedvenc sportomra és a kedvenc hobbijaimra amiket imádok

Megvan mindenem amire vágytam az életben. Most már 12 éve együtt vagyunk életem szerelmével, szeretem a munkámat, a kiskutyánkat, és a hobbijaimat.

Ennyi.

Gyereket soha nem akartam, nem akarunk, a mi életünk így jó ahogy van.

36/N, 33/F

Nekem féligmeddig összejött. :)

Van egy csodálatos férjem, a munkámat is szeretem, viszont a baba nem jön.

Bár, mindent megteszünk érte és az összes lehetséges kivizsgáláson túl vagyunk már, teljesen egészségesek vagyunk mégse sikerül teherbeesnem.

Ezen kívül rettentő sok csalódáson és gyötrődésen vagyok már túl, mindeközben arra jöttem rá, milyen elképesztő mód szerencsés vagyok hogy egy ilyen csodálatos, okos, értelmes, elképesztő ember a párom. Mindig mindenben támogatott, minden rossz pillanatban ott volt és soha nem rendült meg.

Lassan 10-éve vagyunk egy pár, 8-éve vagyunk házasok. Nem akarnék túl nyálas lenni, de szerintem nekem ez a legfontosabb az életemben. Ha van egy olyan párod, akivel aztán tényleg kiegészítitek egymást és összetartoztok, semmi sem lehetetlen.

Azt, hogy hogy alakult ki, hogy értem el? Nem tudom, sose vonzódtam a bunkó semmirekellő pasikhoz, találkoztunk (munkahely) és aztán alakult minden. Talán a titka az, hogy mindent megbeszélünk, folyamatosan beszélgetünk, szem előtt tartjuk egymás kívánságait, a mai napig fontos hogy meglepjük egymást és támogassuk. Nincs hiszti és tulreagalas, nem vagyok se féltékeny típus és ő se, van szabadidőnk is, úgy gondolom ez sok kapcsolatban hianyzik.

Őszinték vagyunk egymással.

Fontos szerintem hogy hasonló igényeitek legyenek, hasonló látásmód.

A munkahely már más dolog, azt nehezen találtam meg. :)

Elvégeztem a sulikat, és sokáig kerestem azt a helyet ahol most vagyok. Próbálgatni kell, nyilván nehéz mert az ember fizetésből él, de kénytelen voltam váltogatni mert nem éreztem jól magam sehol.

Ahol most vagyok, ott vagyok már 5.éve. szeretem a kollégáimat, a légkört, simán eltudom magam képzelni, hogy a nyugdíjas évekig itt fogok maradni.

De, szerintem itt nincs titok.

A munkahelyemért nagyon keményen megdolgozom, sok munkahelyen szenvedtem már. A hazasságomért is mindent megteszek, egy megértő társ van mellettem aki viszont szeret, ő vele meg csak úgy megismerkedtem, ezt hívnám inkább Szerencsének. Előtte is volt pár kapcsolatom, azok se voltak alapvetően rosszak, mert tényleg én ilyen vagány-rosszfíus csávokkal sose ismerkedtem, alapvetően valamiért taszítanak engem, az összes barátom nagyon tiszteletteljesen bánt velem, csak valahogy kihűlt, nem volt az igazi. De ettől még a végén is az összesen elképesztő érzelmesen, és kedvesen valtunk el, a mai napig születésnapokkor felköszöntjük egymást, és ilyesmi.

Tehát, nem tudom. Titok nincs, nincs egy olyan dolog ami megfogható, miért sikerült.

Látod, a baba nem sikerül, lehet nekünk "csak" ennyi jutott.