Ha szeretnèl egy tetoválást de a fèrjed/felesèg aztmonja hogy nem csináltathatsz tetoválást mit tennèl?

Nem érdekel, hogy nem leszek népszerű.

Nemtetszést kifejezni egy dolog. Ha effektíve ráparancsolunk a másikra, hogy ezt vagy azt tegyen vagy ne tegyen, az meg undorító.

Volt pár éve egy kérdés ebben a témában. Ott is elmondtam, elmondom most is: Normális felnőtt emberek vagyunk. Mindent meg lehet normális hangnemben beszélni. Mindenre van olyan megoldás, ami mindkét félnek okés. Nem azért, mert "behódolok", vagy a másik dolog, a "csaaakazértis". Nem! Abban hiszek, hogy a másik véleménye bár fontos - de a saját testemet érintő döntésekben ÉN hozom meg a döntést. Ugyanúgy igaz ez mindenkori páromra is. Ha valami nem tetszik, nem fogom a véleményemet véka alá rejteni - megtiltani dolgokat nincsen jogom.

Az esetetekben, kérdező ez a kapcsolat BETEG. De nem ez a betegség, hanem ez mindössze a tünet. A férfi nagyon durván birtokló, és nem nagyon kezeli egyenrangú társként a feleségét.

A sztoridban a nőnek láthatóan erre van igénye és megfelel neki, vélhetően nem véletlenül ment feleségül olyan férfihoz, aki rendre utasítja, ha neki nem tetsző dolgot tesz. Ha nekik ez a felállás jó, egészségükre, én nem ítélem el ezt.

A tiltást én nem tűrném, de számítana a férjem véleménye ilyen dolgokban. Ha megindokolná, fontolóra venném az érveit, mert bízom az értékítéletében, azt is el tudom képzelni, hogy le tudna beszélni a tetoválásról. Ebben persze az is közrejátszik, hogy ez alapból olyan dolog, amire sosem vágytam igazán. Egy olyan dologgal kapcsolatban, ami iránt elkötelezett vagyok, nyilván kisebb hangsúlyt kapna a véleménye.

Sose lennék olyan emberrel aki azt képzeli hogy bármit megtilthat nekem. Ha akarnám a tetkót, megcsináltatnám, ha neki nem tetszik, elhúzhat a ...csába.

Egyébként én szeretnék tetkót de nem csináltatok mert sajnos nem bírom a fájdalmat.