A házásságot inkább a vágyak vagy a célok irányából érdemes megközelíteni?

Nyilván a legjobb eset, ha mindkettő megvan, viszont a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szerelmi alapon kötött házasságok sokszor pont ezzel a problémával találják szemben magukat, hogy a vágyak inteztitása alább hagy és a közös célok egy hosszútávú projekt érdekében már nem elég erős keretek, hogy egybentartsák a házasságot.

A keleti kultúrákban meg saját elmondásuk pont, hogy az elején nem annyira vágynak egymásra, de a célok és a szerepek nagyon világosak, sok év együttélés után, ha visszanéznek a közös megvalósításaikra, akkor valahogy meg is szeretik egymást és magát az intézményt.

Ez meg azt is alátámasztja, hogy mást tartanak fontosnak nálunk is azok, akik házasodás előtt álló fiatalok és mást azok, akik már 40 éve együttélnek. Előbbiek inkább a szerelmet, szenvedélyt, testiséget, utóbbiak meg a közös célokat, értékrendet, együtt elért megvalósításokat tartják fontosnak. Valóban a célok felülírják a vágyakat a társadalmi "best practice" alapján és hogyan lehet a kettőt egyensúlyban tartani?