Ha a tapasztalatok alapján csak az emberek kisebb részének sikerül a házassága, akkor miért él még mindig ez az idealizált kép róla?

Mert vágynak rá. Csak sokan nem számolnak azzal, hogy valójában mennyire nehéz összetartani egy családot, nem gondolnak bele, hogy ha házasodnak soha senki mással nem lehetnek együtt. Aztán jönnek a hétköznapok problémái és szétcsúszik a kapcsolat.

A CSOK, babaváró egy ideig lendít a házasodni vágyók számán, de szerintem mesterségesen (vagy nem is tudom, hogy mi a tökéletes kifejezés erre) nem fogják tudni elérni, hogy hosszútávon is pozitív irányba változzon a helyzet.

Én nem gondolom, hogy régen kizárólag gazdasági szempontokat vettek figyelembe házasságkötéskor. Volt benne egy nagy adag vallásosság is, ami ma már nem jellemző, és lehet, hogy hülyeségnek gondolod, de szerintem igenis érzelmek is voltak benne, csak másként élték meg. Nem a szerelem volt az első, hanem a családba vetett hit.

Ha ma egy ember (nemtől független) azt mondja, hogy vallási, erkölcsi okokból nem válik vagy a gyerekek miatt, az emberek nem nézik jó szemmel. Régen elismerték ezt a hozzáállást. Más az attitűd, ma már csak a jóban, egészségben részt veszik komolyan.

Nem tudom miről beszélsz, egyre kevesebb a házasság és egyre több az élettársi kapcsolat. A társadalom változik, de ez nem fog egyik napról a másikra bekövetkezni. Ma már az emberek többsége nem elköteleződést lát a házasságban, hanem a kapcsolat "megkoronázását". Aztán ha a korona fénye elkopik elválnak és mennek tovább.

Én azért házasodtam, hogy a feleségemnek örök hűséget és kitartást esküdjek. Egy eskü a családunk, az állam és Isten (ha létezik) előtt.

Hát, aki úgy esküszik jóban-rosszbant, hogy ha majd rossz lesz, akkor úgyis elválunk (pl. ha ezt a mintát látta otthon), ott borítékolható a válás. Ez kicsit olyan, mint amikor megjelenik a színpadon egy fegyver, akkor az használva is lesz :)

A házasság eredetileg egy szerződés. Ami egyáltalán nem idealista és nem az érzelmekről szól. Az embernek könnyebb ketten, mint egyedül. Ha gyerekeket akar, akkor pláne. Arra lett kitalálva, hogy legyen egy bajtársad, szövetségesed, akivel támogatjátok egymást és gondoskodtok egymásról. Szóval ez azért egy jó dolog, és a legtöbb ember (tételezzünk fel szerető szülői hátteret és tiszta lapot), társas lény, és ilyen biztonságos, elfogadó közösségre vágyik valakivel és szeretne adni, gondoskodni is valakiről. Egyébként eredetileg a zsidóknál (Jézus korában) is ennyi volt a házassági szerződés, hogy gondoskodj a másikról (elő volt írva, mennyi szex, a fizetésből mennyi ruha és ennivaló jár - az asszonynak :D) és ennek hiányában megengedett volt a válás. Maga az esküvő/házasság ebben a formájában viszont középkori találmány (és elsősorban a követhető öröklés miatt találták ki, hogy minden le legyen papírozva). A templomokban egyébként esküvő előtt tartanak ilyen nem idealista beszélgetéseket (persze paptól/lelkésztől függ).

#14 A polgári esküvőn az általad mondottak teljes joggal fennállnak.

Viszont a templomi esküvőn nem, így a #9-es kommentje releváns. A templomin HALÁLIG TARTÓ fogadalmat teszel Isten színe előtt. Ott nincs scenárió, megcsalás, vagy verés. Megfogadtad a jóban-rosszbant. Istennek tettél esküt és azt szegted meg. Ezért sem tudod felbontani a templomi esküdet, azt csak a Pápa teheti semmissé.

Nem vagyok egyébként vallásos. De aki úgy megy templomi esküvőre, hogy milyen szép, aztán válik, az nem vette komolyan az ott adott esküjét.

A stílusodra külön nem reagálnék. Nem keresztényi az biztos. :)

Érdekes, mikor valaki hitelt vesz fel, arra nem veri ennyi ember a nyálát, pedig abba sokkal többen buknak bele.

Valakiknek fáj, hogy másoknak legalább megkérik a kezét akkor is, ha nem egymás mellett halnak meg... Szar dolog irigynek lenni.