Érdemes egy házasságot arra alapozni, hogy működik a kémia, de pl. habitusra teljesen különbözőek vagyunk?

Nem hiszem, amikor majd elmúlik a kezdeti vonzódás, a különbségek egyre jobban idegesíteni fognak benneteket. Nem véletlen, hogy amikor még a szülők házasították ki a gyerekeiket, olyan párt próbáltak választani nekik, akikkel természetre passzolnak. Ha szerelem nincs, legalább ne öljék meg egymást.

Nem

A habitussal nincs gond ha különbözik, ha mellette közösek a céljaitok, hasonló a felfogásotok, egyezik a véleményetek a fontos dolgokban. Ha viszont ezek is különböznek akkor nincs az a jó szex ami együtt tartana hosszútávon.

Csak habitus nem gáz, azt szeretettel valamilyen szintig el lehet viselni és kicsit egymáshoz csiszolódni. Tehát ha mondjuk ő csendes, te meg nagyszájú, ha te hirtelen döntesz, ő meg megfontolt, ha ő érzelgősebb, te meg ésszerűbb, ha te felszínes vagy, ő meg mártír, ha ő komoly, te meg könnyelmű, ha ő határozatlan, te meg karakán... stb. (persze sarkítások). Viszont ha te ateista vagy ő meg vallásos, ha te gyereket szeretnél, ő meg nem, ha te ragaszkodsz a szüleid közelségéhez ő meg utálja őket, ha ő szeretne világot látni, neked meg agórafóbiád van, ha te falun laknál, ő meg városban, ha ő vegetáriánus, te meg ragadozó, ha ő baloldali, te meg jobb... stb. na ilyesmiket már általában nem tud összetartani a kémia hiába próbálsz elfogadó lenni. Kb. egy év egyébként mire elmúlik a rózsaszín köd (amikor beleprojektálod akit szeretnél) és már a hibáit is látod és tudod mérlegelni, hogy azzal együtt is még pozitív-e a mérleg.