Manapság a házasság: “láncra vert kutyaság”?

És mégis miért áll a nő érdekében?

Meg mi az, hogy a férfi csak belemegy?

Láttam nem egy pasit könyörögni a nőnek, hogy menjen hozzá feleségül.

Nem biztos, hogy felfogod, de elmondom, mi miért házasodtunk össze. Úgy éreztük mindketten, hogy soha nem akarunk mással lenni, mert annyira jó és különleges a kapcsolatunk, amiért megéri dolgozni. Mindketten egyetértettünk abban, hogy bármilyen rossz helyzetbe kerülünk együtt, az jobb lesz, mint bármilyen jó valaki mással. 22 éve vagyunk házasok, 24 éve együtt és soha, egy percre sem fordult meg a fejünkben, hogy rossz döntést hoztunk volna. Még mindig fiatalok vagyunk (20 voltam az esküvőnkkor), ha most ismerkednénk meg, akkor is tudnánk, hogy ez a kapcsolat mindent felülír.

Csok, babaváró és minden egyéb finomság nélkül vállaltunk gyerekeket, vettük meg a házunkat és alakítottuk ki az életünket. Mindketten diplomás (neki 1, nekem 2) emberek vagyunk.

A mostani párommal en ugy látom neki a házasság valahol gondoskodás.

En vagyok jelenleg jóformán az egyetlen nő aki elviseli pl hogy drogozik, helyette figyelek rá, ill az egészségére (képes 3 napokat is nem aludni), jóformán én védem önmagátol és jobban törődöm vele mint ő saját magával.

Jelenleg el akar venni.

Exemnek státuszszimbólumnak kellettem volna házasságra. Mutatva azt hogy ő kell egy jó nőnek(szép csinos dekoratív vagyok), es komoly kapcsolatra képes férfi, nem egy lúzer. Neki valahogy a házasság ezt jelenti hogy ő stabil párkapcsolatot is képes felmutatni, ha kell, családot tartani is tud, ő a király.