Meg lehet valahogy győzni a gyerekvállalásról?

"Mikor testvérem gyerekeivel foglalkozik látom rajta hogy tetszik neki a dolog"

Semmit nem jelent. Én is elvagyok egy délutánt barátnőm gyerekével, aztán komolyan hálát adok, mikor hazaérek a csendes otthonomba. Biztos nem szeretnék gyereket, nem bírnám idegileg.

Ne erőltesd. Ahogy írták, abból semmi jó nem sül ki.

Ugyanebben a cipőben vagyok, a férjem nem akar gyereket, ő is azért, mert nem tudjuk megadni neki mindazt, amit ő szeretne, plusz a mai társadalmi helyzet, az oktatás, az egészségügy, a klímaváltozás, stb, miért akarunk ebbe a szar világba valakit, akinek elvileg a szülei jót akarnak... stb.

Én is próbáltam meggyőzni, voltak erről nagy vitáink, ő is érvelt, én is, de már belefáradtam, látom, hogyha sikerülne is meggyőzni, akkor mindig ott lenne az ütőkártyája, hogy "te akartál gyereket". Nem szabad meggyőzni azt, aki nem akar. Elfogadod, vagy lelépsz. Én elfogadom, hogy nem lesz gyerekünk. Testvéreimnek vannak, velük én is kibabázom magam... lehet, hogy 40-50 évesen majd nagyon megbánom, de én nem akarok gyereket minden áron, bárkitől, csak legyen. A férjem szeretem, tőle akartam gyereket. (Mikor összeházasodtunk, még arról volt szó, hogy pár éven belül vállalunk gyereket...)

Erőltetni nem lehet.

Egy más megközelítés.

A gyerekünknek sosem tudunk megadni mindent. Ez nem csak anyagi kérdés.

Amikor egy házaspár gyermeket vállal akkor szeretné, hogy szerelmük gyümölcsöt, utódot teremjen, örömöt adjon. Ez a szeretetünk kinyilvánítása a párunk felé. Akarom, hogy örülj. Tőled szeretnék gyermeket. A gyermek nevelése, fejlődésének követése, közös örömforrás.

A szülővé formálódás az emberbe kódolt fejlődési forma. Ha egy mód van rá ne maradjon ki az életetekből.

Nincs tökéletes szülő, és nincs tökéletes ember. Tedd meg azt amire képes vagy, ami tőled telik, a gyermeknek van saját adotsága, amivel kiegészül amiben szülőként hiányban vagyunk, így az is előfordul, hogy a gyermekünk/gyermekeink felnevelésével tőlük/általuk tanulunk új dolgokat.