Hogyan oldják meg a gyerek nevelését egy házasságban, ha az egyik fél keresztény?

Egy gyerek még nem tudja maga eldönteni, hogy milyen nézeteket vall a világról. Ha nem mutatunk neki semmilyen irányt, akkor is felnő és megtanulja, hogy csak magában bízzon, mert egyedül ő maga felelős a tetteiért és nem valami hatalmasság.

Milyen már az a vallás, ahol az újszülöttre is ráfogjak, hogy bűnös? Mondják ezt a pedofil papok ugyebár... én ilyen vallásnak nem vagyok hajlandó keresztvíz alá dugni a gyerekemet, mondhatnak bármit, nem érdekel a vélemény. Ha ő majd ezt akarja, ebben akar hinni hát lelke rajta, nem befolyásolom. De amíg pici, addig biztosan nem erőltetem és tukmálom neki, miben KELL hinnie.

Nagyon egyén és családfüggő.

Ismerek olyan házaspárt, ahol a férfi abszolút nem vallásos, sőt kifejezetten ateista. A nő hívő keresztény, de nem "enyhén", hanem jár rendszeresen. A férfi nem szólt bele a gyerekek vallásos nevelésébe és nem gondolja úgy, hogy a gyerekek rossz emberek lesznek csak azért, mert hívők. Ahogy a 7-es is írta: a gyerek nem egyenlő a szülő, hanem egy szuverén személyiség.

A nő meg sosem kéri, hogy a férfi jöjjön velük, nem térítik. Teljesen tiszteletben tartják a másik világnézetét.

De sok helyen ez nem működik.

Mondjuk véleményem szerint "félig" nevelni nem lehet. Az "enyhén" vallásos szülő olyan, mintha nem is lenne az. A gyerek másolja a szülőt. A szülő kérheti, hogy járjon a gyerek templomba és imádkozzon, ha ő maga nem teszi, akkor semmit nem ér. Az meg, hogy beszél neki Jézusról? Hát beszélhet akár az egyszarvúkról is, ha ő maga, a szülő nem úgy él. Ugyanolyan "mitikus" marad majd, mint egy mesehős. Tetteink a legjobb nevelők.

"Milyen már az a vallás, ahol az újszülöttre is ráfogjak, hogy bűnös?"

Ilyet nem tanít a kereszténység, nem ezért történik a keresztelés, illetve nem vagy tisztában az áteredő és a személyes bűn fogalma közötti különbséggel, de ez már vallási kérdés. De látom, nem is igazán érdekel ez a téma, hogy mélyebben beleásd magad, de akkor minek kommentálni...? :))