Hogyan oldják meg a gyerek nevelését egy házasságban, ha az egyik fél keresztény?

Easy. Nem jövök össze olyannal, akivel alapvetően különbözik a világnézetem. Főleg nem veszem el és nem csinálok neki gyereket.

Kizárt dolog hogy bármilyen vallás szerint neveljek gyereket. No fcking way.

Úgy, hogy a gyereket korához mérten megismertetik a vallásokkal, elviszik szertartásokra és hagyják őt dönteni, hogy szeretne-e hittanra járni.

Egy gyerek nem hülye és ahogy a Jézuskáról, meg a mikulásról lehet neki mesélni, úgy a vallásokról is beszélhettek neki.

3, Fú na a valláskárosultazás meg ez a "A vallasosság gyenge, kishitű személyiségre vall" a másik vége a gyökérségnek. Attól, hogy atesita vagy nem lettél egy szemernyit sem okosabb vagy jobb ember.

100 meg 1000 nálad bölcsebb ember élt vallásos oldalon b.szomaszád.

#3 és ha a gyereked önszántából érdeklődik majd valamelyik vallás iránt 18 éves kora előtt, akkor őt hogyan fogod magadban jellemezni? Hogy valláskárosult, kishitű és gyenge? Fogsz teret adni az érdeklődésének vagy inkább igyekszel lebeszélni róla?

Csak azért kérdem, mert engem pl kiskoromban is érdekeltek a különböző vallási hagyományok, de a szüleim kb eltiltottak ezektől olyanokra hivatkozva mint te. Azóta teológiát végeztem és nem tartom magam károsultnak :D inkább örülök hogy ennyivel is szélesebb látóköröm van.

Ezzel semmi gond nincs. Én "valláskárosult" keresztény vagyok, a magam esendőségével, hibáival, a feleségem pedig agnosztikus. Semmi probléma nincsen ebből, a gyerekeinknek beszélni fogunk a vallásról, én miben hiszek, a feleségem miben hisz, szépen hagyjuk őket majd kibontakozni. Teljesen feleslegesnek tartom ugyanis a "gyerekkeresztséget" (egyrészt mert nem biblikus {a katolikus kánon része csupán}, másrészt a hit alapja az, hogy ezt az egyénnek Választania kell. Tehát csak a felnőtt, saját akaratból való keresztségnek van bármi értelme)

Hozzáteszem, akkor is így nevelném a gyerekem, ha ateista lennék, mivel a gyerek nem az én másolatom. Saját gondolatai vannak, akarata és hite. Ezekről majd idővel neki kell döntenie. A szülő felelőssége az, hogy bemutassa a világot a gyereknek és ahogy növekszik a csemete, majd ő meghozza a döntéseket, ha odaér.

Az én szüleim mindketten enyhén vallásosak - abból is látszik, hogy apám katolikus volt, anyum református.

Én csak nagyszülői nyomás miatt lettem megkeresztelve, az eredeti terv az volt, hogy majd eldöntöm én magamnak idősebb koromban.

(Ha így lett volna, akkor is reformátusnak keresztelkedtem volna)

A neveltetésem nem volt túl szigorú ebből a szempontból - oviban és alsóban jártam hittanórákra (megbeszéltük, akartam menni) és gimiben jártam konfirmáció-felkészítésre.

Ezen kívül esténként közösen imádkoztunk anyummal, néha beugrottunk egy templomba (nem specifikusan reformátusba, lehetett katolikus is) és ennyi.

Valami hasonlót szeretnék én is követni, majd ha idősebb lesz, ne szülői "nyomásra" történjen. (De titkolni sem fogom előtte)

A gyerekek nem hülyék, a hittanon alsóban és oviban hatalmas bulit csinálnak, meséket néznek, beszélgetnek, amíg etikát szívnak a gyerekek a "mi helyes" dolgokkal. Mind hittanra akar járni, hogy mesét nézhessen és hallgathasson.

Vallásos nevelés alatt mit ért? Hogy majd ő ütheti a gyereket, te meg nem? Vagy meg akarja keresztelni, meg elsőáldozónak szeretné meg ilyenek?

Tisztázd le vele a dolgokat.. Én nem engedném abban az értelemben, hogy "Isten szeret téged" ebben élnie.. Akár el is lehet mondani, ki miben hisz, és ezek megférnek egymás mellett.. kicsiként odalesz a meséért, hogy a nagy hatalmú lény imádja őt bármit csinál, aztán sulisként majd máshogy gondolkozik, akkor majd veled ért egyet.. Nem tudom, én elmondanám mindkettőnk hitvilágát, amennyiben nem szélsőséges az egyik fél sem. Ha igen, elválnék.

Lehet ezt jól is csinálni, meg rosszul is. Én leginkább a sátánizmushoz tudom kötni magam, de csak azért, mert egyszer utánanéztem a vallásoknak és az volt a leginkább egybevágó a gondolataimmal, de az sem teljesen.. egyébként semmilyen vallási irányzatban nem hiszek, mindegyikben szimpatikus pár dolog. Nem tudnék így együtt élni valakivel, aki mélyen vallásossá akarja tenni a gyermekemet.