Hogyan kezelik azt a helyzetet a (hozzám hasonló) férfiak, amikor házasság után sokkal kívánatosabbak és kelendőbbek a nők felé?

Ez a kelendőség rendkívül könnyen "kordában tartható", ha olyan nővel vagy, aki számodra minden tekintetben megfelelő. Nincs szükség külső egóboostra, ha otthon minden rendben van.

Azt a helyzetet nehéz kezelni, ha mondjuk önbizalomhiányosan, pánikolva belerohansz egy házasságba egy hozzád nem illő nővel ("de legalább van valakim" alapok) és utána szeded össze magad. Ilyenkor ugye találkozhatsz olyan nővel / nőkkel, akikkel mindent el tudtál volna képzelni, de már foglalt vagy. Talán már gyerekek is vannak.

Na, ilyenkor van a "nabazmeg!" pillanata. Vissza lehet jönni ebből, mondjuk megtalálod a feleségedben azt, amit azt hittél, nem fogsz, de ez ritka. Ilyenkor az egyetlen becsületes cselekedet a békés elválás. Erre nem tudok receptet.

A legjobb ezt az egészet elkerülni és nem kényszerből / félelemből / kényelemből választani feleséget, hanem eleve olyan nőt kell elvenni feleségül, akivel boldog vagy és nincs "de" a házasságban. (tudod, a tipikus "én szeretem a feleségem, de..." kezdetű mondatok)

Gondolom a lepontozó hölgyikék számára teljesen láthatatlan az az "üzemmód" a nőtársaiktól, amikor görény módon képesek jókat kacarászva szétbarmolni más házas életét.

Igen, simán van ilyen, tapasztaltam én is.

Ez egy igenis létező, és aljas jelenség bizonyos nőktől.

8

Ja mert a férfiak ártatlan báránykák, akiket a gonosz nők akaratukon kívül elcsábítanak. Ha hagyjuk ezt. Itt aki házas és van veszítenivalója az a férfi, ha leáll más nőkkel az az ő sara és felelőssége. Meg kell tanulni a nadrágban tartani a farkukat és a fejükkel gondolkodni.