Házaspárok, akik külön szobában alszanak: kopogtok mielőtt beléptek a másik fél hálószobájába? Elvárjátok hogy kopogjon a másik? Leírnátok az okát ennek?

En a baratomnal neha masik szobaba alszom.

Szabad mászkálás van neki is nekem is akarhova. Ha ugy gondolom bebujok hozzá ha nem akkor masik szoba

Nincs ilyen h kopogni kéne mint vmi főnöki irodaba a melohelyen, plane ejszaka az ébresztés is lenne

Ejszaka nem kopogunk (de nem is jarkalunk at igazabol), napkozben mindketten kopogunk.

Szerintem nem akarjuk egymast maszturbalason kapni, en legalabbis fraszt kapnek:D Jo, mindketten akkor oldjuk meg az ilyesmit, amikor a masik nincs otthon. Szoval ez csak ugy kialakult, alap tisztelet es udvariassag szerintem.

Gyerek-/ tinikoromban soha nem kopogtak az ajtomon es utaltam.

Én elvárom. Egyszerűen azért, mert nagyon ijedős vagyok és gyűlölöm, ha valaki csak úgy odasunnyog hozzám a semmiből, mikor épp pihenek vagy koncentrálok (a hálószobámban szoktam dolgozni is).

Nem véletlenül ültem a falnak háttal, mikor még egyszobás lakásunk volt és nem hiába helyezkedem így az irodában is. Egyszerűen nem szeretek úgy csinálni valamit, hogy az agyam résen van párhuzamosan, hogy ki mikor fog előugrani a semmiből.

Nagyon ritkán csukjuk be teljesen a szobaajtókat, de ha mégis, akkor jelezzük a másiknak, hogy bemegyünk, de sosem kopogással.

Becenév, sajátnév, esetleg valamilyen monológ: "nézd csak mit olvastam, te ismerted ezt?" vagy "jövök", és ehhez hasonló verbális gesztussal jelzünk.

Kopogni csak más családtagok vagy idegenek ajtaján szoktunk.