Akiknek sokat dolgozik a férje, hogyan toleráljátok feleségek? Részletek lent.

A volt férjem munkamániás volt, nem tudtam tolerálni sajnos. Megvolt az anyagi jólétünk, még több is annál, én is dolgoztam, volt saját lakásunk, nem igényem a luxus, spórolásra neveltek...

Férjem 12-14 órákat dolgozott, reggel 7kor indult este 8-9-re jött haza, ez volt az "alap", ha pedig határidő volt, vagy bármi, akkor éjfélig maradt bent, vagy még tovább

Utólag tudtam meg egyébként hogy ő is és még sokan mások a cégnél ebből a 12-14 órából legalább 4-5 órát cigizéssel, beszélgetéssel töltöttek.

Egyrészt ez teljesen érthető, akinek vannak biológiai ismeretei az tudja hogy az ember napi 8 óra munkára is teljesen képtelen már, az ideális az napi 2-3 óra munka, amit még hatékonyan tud elvégezni, egyes kutatások szerint mindössze 15 percet képes átlagosan egy nap koncentrálni egy ember.

Nem tudtam elfogadni hogy a benti kollégáival több időt tölt mint velem vagy a gyerekeivel. Akkor azt hittem előlünk menekül, utólag már egyértelmű h munkamániás volt, ami egy betegség, olyan mintha drogos lenne.

Sajnos ebben az országban a munka az egy pozitív dolog, és a szorgalom egy erény, nem pedig ostobaság. (Mint mondjuk déli országokban) - ezért sose derül ki senkiről hogy munkafüggő, pszichológiai betegsége van, mivel ez a jelenlegi hozzáállás körülbelül olyan mintha a drogozás pozitív dolog lenne, tehát a drogfüggőség még inkább az lenne..

Nyilván vannak nők akik a társadalmi elvásárok mentén gondolkozva ezt egy pozitív dologként élik meg, hogy a férjük 12 órát dolgozik, büszkék rá, stb. Az is nyilván egy más dolog amikor a férfi azért gürizik hogy legyen új lakás, gyereknek drága iskola, stb. Az is megint más amikor pl. építőipari dolgozó túlhajtja magát mert tudja hogy előbb utúbb jön egy válság ahol szűkölködni fog. De a munkafüggőség nem erről szól, hanem tisztán arról, hogy az ember kényszercselekvésként csinálja a munkát, sokszor már nem is hasznos amit csinál sajnos. Én feltételezem sokkal többre mentünk volna ha itthon megjavít ezt-azt, minthogy a főnöke zsebébe lapátolja a pénzt.

Én sajnos ezzel nem tudtam együtt élni és elváltunk, szerencsére mindketten megtaláltuk már a nekünk való partnert azóta. Ő egy karrierista nő személyében aki nem akar gyerekeket és aki annyira hajtja magát hogy még a férjemnek is fel kellett hozzá nőnie. Én pedig egy olyan férfi személyében aki szabadidejét velem és a gyerekekkel tölti, a hobbijaival, sporttal, amiket együtt is tudunk csinálni, és egyáltalában, este nem úgy ülünk le mint két idegen, hanem egymás életének a részesei lehetünk...

Lepontoztátok 5-ös és 6-os válaszoló hölgyet, akik szerinte nem normális napi 14 órát munka címén távol lenni a családtól - a maradék 10 órából ha 8-at alszotok, napi 2 óra marad (munkábajárással együtt!) - ez bárkinek is feleljen meg...? Ennyi erővel élhetek egyedül is, legalább nem várnám hiába. És ne gyertek azzal, hogy mert a nők elvárják a luxust meg nem dolgoznak, azért kell a hapsinak így hajtani, mert itt spec egyik esetben sem.

Minden esetre, ilyen életmód mellett sem párkapcsolatot, sem családi életet nem lehet élni.

Habár feleségeket kérdezel, de férfiként válaszolnék azért: Én mindig megtehettem volna, hogy 8 helyett 10, 12 vagy akár 14 órát dolgozzak. De nem tettem. Ha valaki kapcsolatban / házasságban van, nem élhet csak a munkának. Én boldog vagyok a feleségemmel és ezért szeretek vele eltölteni időt. Mert fontos nekem.

Nyilván vannak olyan élethelyzetek, ahol elkerülhetetlen egy kicsit a lovak közé csapni, de a férfiak 99%-a nem azért dolgozik 14 órát mert különben a kis Béluskának nem jutna pelenka / orvosság stb.

Egyik sógoromról tudom, hogy azért jár haza este 11-re, mert nem bírja elviselni az idegbeteg feleségét és inkább a munkába menekül konfrontálódás helyett.

Az #5-ös válaszoló által leírt helyzet baromi gyakori egyébként. Cigike, kávécska, lófásznéhogymá dolgoznak ott 12-14 órát. Sokszor a munka ugyanolyan menekülés, mint bármelyik másik drog.