Mit csináljak? Állítsam válaszút elé? Vagy várjak és idővel -ha teszek/teszünk is érte- rendeződnek a dolgok?

Kicsit hosszú lesz, köszönöm, ha elolvassátok!

A férjemmel 17 éve vagyunk együtt, 7 éve vagyunk házasok. Most 34 éves vagyok. Van két gyerekünk, egy 5 és egy 1 éves.

Eleinte minden rendben volt, nagyon jól passzoltunk egymáshoz, beszélgettünk, együtt haladtunk, boldogok voltunk. Az elmúlt 5 évben azonban sorra éljük át a hullámvölgyeket. Ez alatt értem azt, hogy rosszabb időszakokban nem beszél velem magáról, gyakorlatilag semmit nem mond, azt sem tudom, kik a barátai/munkatársai. Ilyenkor távolságtartó. Olyan, mintha csak kényelmesen ellenne mellettünk. Nem mindenkivel ilyen, volt egy lány kollégája, akivel 4 éve titokban sms-ezett, telefonált, állítólag vele semmi más nem történt, bár tetszett is neki... Mindegy, sosem tudom már meg, mi volt. Feldolgoztuk, helyrejött a kapcsolatunk. Azonban most talán rosszabb minden, mint volt. Ugyanúgy nem beszél velem, nem oszt meg velem semmit. Nem szexeltünk már több, mint egy éve. Igen, próbálkoztam, de egyértelműen elutasított (pl. nem, és ha tetszenék neki, akkor azt már régen észrevettem volna). Amit már nem tudok hova tenni, az az, hogy már a szeretetét sem mutatja ki irántam. Nem szeretnék túl konkrét lenni, úgyhogy csak nagyvonalakban írom. A két gyerekkel már

2 hete anyósoméknál vagyunk bizonyos okok miatt, és még egy hetet itt leszünk, míg a férjem otthon van egy másik városban. A munka miatt nem is találkoztunk már bő egy hete. Most, hogy eljött, gyakorlatilag meg sem fogja a kezem, nem ölel meg, csak egy puszit adott találkozáskor. És nem csak a gyerekek előtt, ha ketten vagyunk, akkor is tartja a távolságot. Most, hogy belegondoltam, az is feltűnt, hogy a telefonbeszélgetéseink alkalmával sem mondja, hogy szeretne, vagy hogy hiányzom neki. Egyszerűen megbeszéljük a hivatalos dolgokat, és ennyi. Nagyon magányosnak érzem magam. Nem érzem, hogy társam lenne, és nem tudom, mi történt.

Arra gondoltam, hogy jövőhéten, amikor már otthon leszünk, elmondom neki ezeket és megkérem, hogy mondja meg, mi van. Ha vége a szerelemnek, vége, ha csak rossz időszakban van, akkor azt, de tudni akarom, mert már nem bírom így tovább.

Nem érzem azt, hogy kellek valakinek. Nincs akivel beszéljek, és akivel a ez a dolog oda-vissza működne.

Ettől eltekintve viszont imádja a gyerekeket, megy a napi rutin, mindketten dolgozunk, ...

Próbáltam már vele megbeszélni, de az a vége, hogy csak bebeszélem magamnak, hogy problémánk van, és amúgy klassz minden, ne rontsam el.

Válás lesz a vége? Érdemes ezzel letámadnom, hogy válasszon, tesz-e a kapcsolatunkért vagy nem? Vagy nekem kellene másként hozzáállni? Én szúrom el valahol?