Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ki hogyan tette túl magát azon, ha házasként másba lett szerelmes?
Soha nem gondoltam, hogy ez velem megtörténik. 36 éves vagyok, a férjemmel 15 éve együtt, a gyerekeink már iskolások. Megvan mindenünk, a férjemre egy rossz szavam nem lehet, a gyerekek is imádják.
Soha nem akartam másfelé kacsintgatni, és nem is csaltam meg soha.
Talán ott a probléma, hogy annyira fiatalnak érzem magam, és hiányozni kezdett a szerelem érzése. Ez persze nem volt tudatos, csak most kezdek rájönni.
Régóta felfigyeltem egy férfira, pár hónapja pedig úgy alakult, hogy beszélgetni kezdtünk, rámírt. Ugyanúgy családos, imádja a gyerekeit, a feleségét. Soha nem hagyná el őket, és én sem. De ott a kémia, amit nehéz nem észrevenni...Nem tudom, éreztem-e ezt valaha.
Pár hétig leveleztünk, találkoztunk (egy munkahely), teljesen elvette az eszünket, annyira jól érezzük magunkat együtt. De! Már az elején tisztáztuk, hogy egyikünk sem akar bajt, beszélgessünk, az nem bűn....De aztán persze a téma elmegy egy nagyon személyes irányba, ahol már nem kérdés a kölcsönös szerelem ténye.
A nyáron nem találkozunk, s mivel túl veszélyes, befejeztük a beszélgetéseket is anélkül, hogy bármi történt volna köztünk fizikailag.
Nem láttam 6 hete, de minden percben rá gondolok. Nem akarom....A családomat akarom...
Szeptembertől újra minden nap látjuk egymást majd. Nem egy irodában, de a mindennapi találkozás elkerülhetetlen.
Nem az a kérdés, mit tegyek, azt is tudom mit kell és mit fogok, viszont közben szenvedek. Megnyugtatna, ha hasonló cipőben járó megosztaná a tapasztalatait, mert bárhogy igyekszik a férjem, mindent megad nekem, és én nagyon szeretem őt, folyamatosan a másikra vágyom. Nevetséges, ki akarom iktatni az érzést, de nem sikerül eddig...
29: nagyon köszönöm, hogy leírtad! Átélted, érted, jó érzés volt olvasni a soraid! Nálam is ez a helyzet, soha nem lépnék, mert hiszem, hogy vissza tudjuk szerezni a boldogságot otthon!
És persze lehet, hogy ez nem szerelem. Lehet az. Mindegy is, mert emiatt nem dobnám el soha, amink van.
Aki ezt tanácsolja, szerintem nincs gyereke, vagy szerető férje.
válasza:Mi történt azóta?
Ne haragudj, csak nemrég bukkantam a kérdésre, ezért válaszolok megkésve.
Ilyen helyzetben lehetetlen jó tanácsot adni. Ha már végképp menthetetlen a házasság, akkor nincs értelme benne maradni, viszont az sem biztos, hogy egy mozaikcsalád működni fog. Azt is meg kell hagyni, hogy a biztosat a bizonytalanért nem érdemes eldobni. Sajnos igen nehéz helyzetbe kerül sokszor az ember.
Leírom a szüleim esetét.
2017-ben váltak el. Mindketten félreléptek, kihűlt a kapcsolatuk. Anya szerelmes lett egy másik férfiba. Eleinte minden szép és jó volt, aztán elillant a rózsaszín köd. Utólag derült ki, hogy a 2. férj igencsak féltékeny típus, emellett nagyon alpári és igénytelen tud lenni. Igénytelen alatt azt értem, hogy egyáltalán nem szeret kimozdulni, míg Anya korábban, amíg Apával élt házasságban, imádott utazni, szórakozni. Anya a szerelme előző kapcsolatból született fiát a mai napig nem tudta elfogadni, és ezt nem is leplezi. A párja viszont engem és a húgomat nem piszkál.
Apa 2018-ban ismerte meg a 2. feleségét. Az utána következő évben házasságot is kötöttek. Eleinte a hölgy rendesnek, normálisnak tűnt. Aztán 2020-ban elkezdte kimutatni a foga fehérjét. Egyre anyagiasabbá vált, ki akart minket taszítani, azt várta Apától, hogy mindent rá és a 3 gyermekére költsön (a nő már 2-szer volt házas, az első férje 2, a második férje 1 gyermeket nemzett neki). Apa azonban nem hagyta magát, megelégelte ezt a viselkedést. Múlt hónapban ki is mondták a válást.
Azon kellene elgondolkodni, hogy menthető-e még a házasság? A férjed is hajlandó lenne tenni azért, hogy rendeződjenek a dolgok?
válasza:Ahogyan olvastam a soraid, szó szerint fájt a lelkem.
Férjnèl vagyok,és nagyon fiatal (30 alatt jóval)
Irodában dolgozok,3 éve megismertem egy tőlem jóval idősebb nőt,amikor először megpillantottam,olyan ismerősnek tűnt,pedig előtte nem találkoztunk soha.
Teltek a hónapok, nagyon sokat beszélgettünk,mire egyik nap egymás szemébe néztünk,és ott volt ,az a mindent elsöprő érzés,nála is ,nálam is.
Szerettük egymást,de soha nem volt több,egy ölelésbèl.
Neki is férje,és gyerekei vannak.
1 évben telt,mire eltudtam engedni,teljesen.
Már egy éve nem láttam,és nem beszélünk,azóta sokkal jobb az életem.
De ebben az egy évben,szenvedtem, nagyon,éjjel nappal, egyedül,és úgy,hogy férjem,és gyerek ne vegye észre.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!