Mennyire oké, normális, megszokott, ha a férj rendszeresen elvárja, hogy idő és lehetőség,nyugalmas helyszín hiánya miatt a feleség egyoldalúan elégítse csak őt gyorsan ki ( egyoldalúan, ő nem csinál a feleségnek semmit)?

Na de mit ad a férj? Haza adja a fizut? Enged szülni? Nem bánt?

Ha a segít, keres, nem bánt, akkor jár neki, az egész napi meló után.

Nem, nem normális. És csak amiatt, mert elvárja.

Célozhat arra, hogy neki ez jól esne, te pedig eldöntöd, hogy van-e kedved/hangulatod ahhoz, hogy a kedvére tegyél. Bevállalod-e, rossz érzés nélkül, hogy te nem kapsz “semmit”.

Jó érzés önzetlenül örömet szerezni a párunknak. De rendszeresen plusz azért mert elvárja..

L

Akkor normális, ha mindkét félnek oké így. Nekem van, hogy nincs hangulatom, de lerendezem a páromnak, mert tudom, hogy ő nagyon szeretné, én meg szívesen okozok neki örömet. Ahogy van, hogy én vagyok fáradt a kölcsönösséghez, olyankor ő elégít ki engem. Általában mégis kölcsönös, de van, hogy nem jön össze.

De soha, egyikünk sem hisztizik, nem elvárás, olyat meg végképp nem csinálunk, amit ez a jóképességű úriember.

De ezt a fáradozást hadd értsem meg. Ebben ott a kulcs, hogy te ezt akarod. Neked ez nem teher, vagy neked többet ér az élvezet, minthogy teher legyen.

Ha te meg akarod mászni az Annapurnát, hiába nehéz, téged hajtani fog az, hogy meg AKAROD csinálni; nekem, aki a Kékestetőre sem akar menni, nehezebb lesz, mert én NEM AKAROM csinálni.