Volt már úgy, hogy a rossz házasságod annyira meg akartad menteni, hogy a végén már magadnak is hazudtál?

Nem. Nem hazudok senkinek, se magamnak, se a környezetemnek, se a férjemnek. Egyelőre a gyerekemnek nem mondom el, mi a helyzet, mert ő nagyon szeretne romantikus sztorikat hallgatni, mikor és hogyan kérte meg apa a kezem, hány éves voltam, amikor belém szeretett. Most mondjam azt neki, hogy szerintem soha nem volt belém szerelmes és hogy majdnem elváltunk pár éve? Próbáltam valamennyire elmagyarázni, de megrémül, sírva fakad. Most mit ijesztgessem, úgyse tudunk elválni soha. Azt meg nem értené meg, miért nem szeretem az imádott apukáját. Elmondani nem akarom az okot, mert nem akarom, hogy a gyerek csalódjon az apjában.

Hát igen, neki hazudok, aki átlát rajtam, mint a szitán.:( Vagy inkább nem mondok el neki mindent. De ő csak egy kisgyerek, nem hiszem, hogy vele kéne megbeszélnem a házassági problémáimat.

Mivel ettől függetlenül nem hazudok a környezetemnek, nem játszok szerepet, így életem végéig is bírom. A színészkedét 3 hónapig bírtam, ha folytatnom kellett volna, azonnal elváltam volna. Az is azért volt, mert a férjem kérte, hogy próbáljuk meg. Akkor 3 hónapi kézen fogva mászkáltunk, a gyerek a mai napig emlékszik rá, hogy apa akkor megfogta anya kezét és ettől olyan boldog volt, hogy igyekeztem tovább játszani.

De nem bírtam, nem volt őszinte az egész, megmondtam a férjemnek, hogy hagyjon békén. 10 évig sose volt ez a romantika, bár az elején tényleg kézen fogva mentünk évekig mindenhova, kivéve ahol szégyellt, mert ott elengedte a kezem.