Miért akarunk házasodni amikor úgyis válás lesz és az csak bajjal jár?

Először is, szerintem jogilag egyszerűbb válni, mint több, mint hét év után szakítani.

Hét év egy lakcímen élés után ugyanúgy vagyonközösség van. Ha vannak gyerekek, akkor alapból tisztább ha házasok vagytok.

Ha modern gyerekmentes párként képzelitek el az életeteket, akkor viszont tényleg fölösleges lehet.

Illetve, azt azért tegyük hozzá, hogy a válások többsége a harminc alatt házasodók közül kerül ki, akik gyakran tényleg a házasság/esküvő tényébe vannak beleszeretve, nem a párjukba vagy gyakran a szülői elvárásoknak akarnak megfelelni.

#11: "Hét év egy lakcímen élés után ugyanúgy vagyonközösség van."

Valamit nagyon keversz. 5 év az a 7 év és HÁZASSÁGBAN van az, hogy akár van házassági szerződés, akár nem (ha külön nem térnek ki ezekre), akkor a lakhelyül szolgáló ingatlanba vett ingóságok közös vagyon tárgyát képezik.

Ez arra szolgált, hogy ne az legyen, hogy az egyik megcsalja a másikat, utána az meg kiüríti a lakást bosszúból. Persze a gyakorlatban alkalmazni nehézkes, ezért vannak elhúzódó házassági perek.

De olyan nincs, hogy két ember együtt él azonos lakcímen és akkor közös lesz a vagyon. Bejegyzett élettársi kapcsolat se véletlenül jött létre, pont az ilyen vitákat mérsékelni.

Mert sokan elváltként, özvegyként együtt éltek valóban élettársként évtizedekig, aztán az egyik meghalt, a rokonok meg vittek mindent, a másik öreget meg kisemmizték.

Aztán sok butább aranyásó úgy gondolta, hogy ha bejelentkezik a mamahotelbe ő is és együtt élnek, akkor az már jogilag számít valamit és majd ha ő úgy gondolja, akkor viszi a bútorok felét, amihez amúgy semmi köze.

#12: És azt is beleszámoltad a statisztika mellé, hogy csak az egyik irányba lejt a pálya?

Úgy értem, ahhoz már nagy dolog kell, hogy valaki felrúgjon egy házasságot, ugyanakkor fordítva rengeteg kapcsolat van (csak én 3-at ismerek a környezetemből és még ott voltak a félrelépő szeretőim), ahol megtartották úgy is a házas státuszt, hogy már évek óta mindkettő külön él más partnerrel.

Hallottam olyanról, ahol azért maradt meg, mert a nő úgy gondolja, hogy a férfinek kellene a 30 ezres házasságfelbontást állni, hiszen őmiatta ment szét a kapcsolat, a férfi meg ugyanezt gondolja a nőről, így megy az adok-kapok, amikor ritkán összefutnak.

Ehhez képest az ellenkező oldalon elenyésző az, amikor jogi/gazdasági okok miatt válnak (az egyiknek kinéz egy jó kis bünti lábbilinccsel a másik meg úgy már nem felel a közös vagyonnal, ha nem házastársak, vagy csak naivan ezt gondolják), vagy elválnak hirtelen felindulásból, aztán folytatják a se veled-se nélküled kapcsolatukat továbbra is.

"S végül az egész ceremóniának van egy lelki jelentősége is, hiszen az ország-világ előtti deklarálása annak, hogy a másikkal szeretnénk leélni az életünket, s annak a nyílt megígérése, hogy kitartunk mellette; s ez mindkét félnek biztonságérzetet ad, hogy az illető komolyan gondolja."

Ez manapság már eléggé idejétmúlt, gondolok itt arra, hogy

1. Senkinek nincs a homlokára írva a házasság, a jeggyűrűt meg vagy hordja, vagy nem (illetve házasság nélkül is rákényszeríthetik a párok egymást).

2. Ha ki is derül, hogy házas és közös ingatlanban élnek, mondhatja azt, hogy nyitott kapcsolat vagy már tönkrement az egész, a hazugság lehetőségének széles tárháza adott.

Ezzel szemben egy közös Facebook profilkép és nyilvános kapcsolati státusz még a legostobább emberben is felkelti a gyanút, hogy nagyon csúnyán át van verve.

"Már a házasság is egy vagyon"

A házasságkötés ingyenes, ha jól tudom. A körítés meg annyiba kerül amennyit szeretne rászánni az ember, teljesen opcionális.

Elolvastad kérdező az 5-ös válaszát?

Na emészd meg, mert ezért.

Én személy szerint sosem fogok megházasodni, nem hiszek benne, és érdekes a környezetemben sem probléma ez, negyven felett sem. Van aki házas, van aki nem, de sokan válnak most is, és sokuknak második

De mint írtam, ahogy 5-ös fejtegette. Ilyen buta gondolkodású sajnos sok ember és ez hatással van azokra, akiknek számít vadidegen emberek véleménye.

Tehát a "házasodni kell, mert még a végén mit hisznek rólunk"

#14 utánaolvasva úgy néz ki, hogy a hét évet sem kell kivárni.

[link]

Az döntés kérdése, hogy mennyi pénzt költ az ember az esküvőjére. Tehát nem feltétlen egy vagyon. A mienk pl szűk körű volt, mert ilyenre vágytunk, család, barátok, éttermi ebéd, torták, 95 ezer forintot nem sajnáltunk rá.

A házasság kimenetele pedig a kapcsolat minőségén, és a két félen múlik.

Mi 11 éve vagyunk együtt, 9,5 éve házasságban. Boldogok vagyunk együtt, mert szeretjük egymást, és mindketten teszünk a kapcsolatért, hogy működjön.

És ha mások elválnak akkor mi van? Ők nem én, és nem mi vagyunk. Nem mások kudarcai, rossz döntései alapján élem az életem és nem ezek alapján hozom meg a döntéseimet, ahogy a párom sem.

Ilyen alapon ki se lêpjen az ember soha otthonról mert talán elcsap a busz. De az is lehet, hogy nem.

Ha valaki szeretne társat találni ( és a többség ilyen), akkor kockáztatni kell. Aztán vagy jól választ, vagy nem.

De ha meg se próbálja az ember, mert pl fél az esetleges csalódástól, akkor ne panaszkodjon, hogy egyedül van, magányos.

18

Mitől lenne magányos? Ha nem házasodsz csak magányos lehetsz?

Érdekes

Több olyan ismerősöm is van akik panaszkodnak, sírnak, hogy x éve egyedül vannak, nagyon magányosak, de lényegében semmit se tesznek azért, hogy ez ne legyen így. Megy a kifogáskeresés, kamuszövegek, hogy nincs ideje ismerkedni, nem tud hol ismerkedni, úgyis mindenki elválik, szakít stb.

Hát, ilyen hozzáállással nem is csoda ha valakinek nincs senkije és emiatt magányosnak érzi magát.

Nem tudom miért vetted így magadra, hacsak nem betalált.

Teljesen általánosságban írtam a dolgot.

Akinek nem inge, nem veszi fel.:)