Tényleg olyan nagyon korai a húszas éveinek elején házasodni?

Figyelj, a legjobb házasság is véget érhet egyszer, akár 30 akár 40 évesen is.

Vannak akik összeházasodnak fiatalon mikor a lány haja még fényes arca derűs, ráncok nélküli, a férfi sármos izmos nem hullik a haja, és aztán boldogan élnek míg meg nem halnak.

De vannak akik megházasodnak és pár év vagy hónap után boldogtalanul elválnak.

20-onévesen is 30-as 40 évesen is elválnak az emberek nem ettől függ..

#1

+ még annyi, hogy sokba fog kerülni az a válás. Nem ingyenes.

Nézd, én őszinte leszek, én nem házasodnék ennyire fiatalon, különböző okok miatt. DE, ez én vagyok, ez egy szubjektív dolog.

Ha ti azt gondoljátok nektek így jó, ezt szeretnétek akkor tegyétek és ne érdekeljen más mit mond!

Szerintem hülyeség, de ez a TI életetek és éljétek úgy ahogy nektek tetszik:)

Én inkább akkor szoktam az ilyet fenntartásokkal kezelni amikor 1-2 év után már jön a házasság-gyerek. Azért szerintem nem árt pár évet együtt élni valóban felnőttként. Nyilván teljesen más mint a suli után összejárunk a szüleink pénzéből. Jó teszt a kapcsolatnak, hogy mennyire tudtok dolgozni rajta akkor is, ha napi 8-10 óra meló után kell ezt. Szinte olyan, mintha egy új kapcsolatot kezdenétek, nagyon más mint egy tini járogatás.

De akinél ezek a körök megvoltak ott nem hiszem, hogy lenne probléma. Nem tudom mennyit éltetek együtt és mióta dolgoztok meg mióta vagytok önállóak, leginkább erre szoktam alapozni a véleményemet. Akik együtt vannak 5-6 éve, önállóan éltek együtt már valamennyit ott én sem értem mitől féltik őket csak mert fiatalok. Bár az igaz, hogy én ilyen fiatalon mondjuk nem költenék esküvőre, elég gyorsan le tudja nullázni a megtakarításotokat. De ha megtehetitek akkor hajrá.

Én csak a saját nézőpontomról nyilatkozhatok, de mivel véleményeket kértél, így leírom. 23 évesen jöttem össze a barátommal, ő 25 volt. Most én 28, ő 31.

Már 1-2 év után nyilvánvaló volt számomra, hogy vele szeretném leélni az életemet, és állítólag neki is. Úgy gondolom, hogy ha előbb ismerem meg, akkor akár 23 évesen is kész lettem volna rá, hogy hozzámenjek. Mivel lassan 6 éve hűségben és szeretetben kitartok mellette, nem gondolnám, hogy korai lett volna a 20-as éveim elején összeházasodni vele.

Azonban ő halogatja a dolgot, még eljegyzésünk se volt, és szerintem nem is lesz soha. Én meg boldogtalan vagyok így, mert számomra sokat jelentene feleségnek lenni. Már egy ideje minden régi-új ismerős arról érdeklődik, mikor lesz esküvő, vagy legalább eljegyzés. Én meg mondom, hogy fogalmam sincs. Már leginkább csak a keresztnevén emlegetem másoknak, mert most is ahogy leírtam hogy "barátom", annyira bénán hangzik. A "párom" szóra meg abszolút nem áll rá a szám.

Szóval nem, nem tartom korainak a huszonévesen kötött házasságokat, mert ha mindketten úgy érzitek, hogy le tudnátok élni a másikkal egy életet, akkor mire várnátok?

Ne foglalkozz velük. A normalitást sokszor az adott társadalom közhangulata szabályozza. Most ezt tartják fiatalnak. Ennyi.

Én olyan hozzászólásokat kaptam idős emberektől (akik már elváltak), hogy aranyos naivságnak tartották, hogy én azt gondolom, hogy egy emberrel élem le az életemet - úgyis elfogok válni. Ők bölcsen legyintettek rá. Kicsit rosszul esett.

Ma már nem veszem fel ezeket, mindenki a saját tapasztalatából csinál kollektív általánosítást.

Az ember akkor áll készen valamire, amikor lelkileg úgy érzi, hiába várna.