Éltél már rossz házasságban? Ha igen, és elváltatok, kölcsönösen elkültétek egymást a fenébe?

Éltem. Aztán rájöttem, hogy nem akarom elveszíteni őt, mert ő az, akivel le szeretném élni az életem és megjavítottuk. Nem tudom elképzelni 26 év után, hogy egyik napról a másikra ne beszéljünk egymással és ne ő legyen az első gondolatom reggel, amikor felébredek.

25 eve vagyunk hazasok. Egy szintrol indultunk, legalabbis nekem ugy tunt. Megszuletett az elso gyerekunk, kezdtem eszrevenni, en okosabb vagyok. Elbagatelizaltam a dolgot, nagyon szerettem volna meg egy gyereket. Mikor iskolasok voltak nem gondolhattam valasra, egymasra voltunk utalva. Most 52 eves vagyok. Nem erzem jol magam a ferjemmel, egyszeru, neha kimondottan egyugyunek erzem, lassu az eszjarasa, szuklatokoru. A kornyezetem mindig lebeszelt. Ugymond nem rossz ember a ferjem. Nem iszik, nem dohanyzik, munkajan kivul emberek koze is alig megy. A szex jo volt vele. Ez es a gyerekek azert hozza kotottek. Most mar felnottek, a szex erosen akadozik nala. Ott vagyok egy elvileg tarssal, akivel nincs kozos erdeklodesi korunk, nem lehet vele jokat beszelgetni.52 evesen lehet mindent ujrakezdeni?

01.02 Pont mint az én életem, csak én picit idősebb vagyok, és lassan 40 éve élek vele így.

Éltem. Utoljára az ügyvédnél beszéltem vele. A bíróságon már csak köszöntünk. Azóta összefutottunk néha, szia és kész. Nagy megkönnyebbülés mindkettőnknek.