Aki évek óta rossz házasságban él, miért nem akar vagy nem tud elválni?

Mert a Pesti albérletárak olyanok, hogy nem tudom egyedül azt is kifizetni, és még a rezsit, és eltartani a három gyerekemet és magamat. Ennyi. Nem élősködöm. Itt is mindent én fizetek, csak itt nincs albérleti díj, sem hitel. Viszont a ház nem Pesten van (a munkám igen) és a ház árából nem tudok venni Pesten semmit, a feléből meg pláne nem, és ugye a fele járna.

EZ VAN!

Pénz. Ha elválnának, nem biztos, hogy egyedül is meg tudnának élni, ha mégis, akkor alacsonyabb színvonalon, mint amihez hozzászoktak. Ott a rengeteg hitel. Ha van ház, nem akarják eladni, de egyik sem tudja kifizetni a másikat. Gyerekek. Egyedülálló szülőnek lenni nagyon nem buli, és gyerektartást sem sokan szeretnek fizetni. Pénz. Pénz. Pénz.

Ilyen rohad világban élünk.

Ugyanakkor a pénzen és a gyerekeken kívül ott a megszokás és a naagy lustaság.

Elölről kezdeni egy kapcsolatot újra, fél, hogy a gyerekei mit szólnak az új pasihoz vagy barátnőhöz, a legtöbben félnek attól, hogy a gyerekei majd nem állnak szóba vele, azzal a féllel aki először kimondja , hogy el akar válni...

A gyerekek pedig foggal körömmel ragaszkodnak a szülőkhöz, szinte kortól függetlenül nem számít a gyerekeknek, hogy anyu vagy apu boldog e, a lényeg, hogy az ő szülei ne váljanak el. Igen önzők is nagyon sok gyerek önző még 20 felett is bőven.

Aztán félnek attól, hogy mivan ha azaz új kapcsolat mégsem fog működni, akkor egyedül marad majd, nem jó a férjével/feleségével de inkább van a rosszal és boldogtalanul mintsem egyedül.

És sokszor nem a pénz a probléma, nem is a hitel. Jajj most összeköltözni valakivel, jajj az most milyen lesz, jajj vajon minden szép és jó lesz e akkor is és mindig.... jsjj mindent elölről kezdeni...jajj jajj jajjj.

Az a helyzet, hogy túl sok a kifogás.

És inkább maradnak a legtöbben boldogtalanok és játsszak a tökéletes boldog feleséget vagy férjet, és időnként becsúszik egy-egy szerető.

Kérdés: ki mondta, hogy rossz a házassága?

- a férj? jaha, tudod, hogy hány férfi csalja az asszonyt a "rossz a házasságom, elhidegültünk, már csak egymás mellett élünk" dumával, közben meg bevallja a haveroknak, hogy egy kis izgalom hiányzik csak neki, de soha semmi pénzért nem hagyná el a feleségét, mert csodás asszony, nem véletlen vannak együtt 10+ éve.

- a feleség? tudod, hogy hány nő nyomja egyfolytában ezt a rossz a házasságom (párkapcsolatom) szöveget? mert valójában semmi baj, csak figyelemre vágyik, szeretne egy kis flörtöt más férfiaktól (akik elég balekok, hogy elhiggyék, hogy rossz kapcsolat esetén majd lesz esélyük), vagy a kolléganőktől egy kis sajnálást, hogy "jaj te szegény".

Nem egy nőt ismerek, aki kb 15 éve sír, hogy rossz a kapcsolata, közben hozzáment a barátjához, gyerekeket szült neki, pedig millió és millió esélye lett volna kilépni, de igazából neki csak a figyelemfelkeltés miatt fontos a panaszkodás, mikor a férfi megpróbált lelépni, akkor ő könyörögte vissza magát.

Szóval ennyit az évek óta rossz házasságokról első körben.

Sokszor pénz miatt, sokszor kényelemből, sokszor reménykednek, de szerintem leginkább a kapcsolatfüggés vagy az egyedülléttől való félelem az oka. Nem tudják elképzelni, mi lesz, ha egyedül maradnak...

Én csak azt nem értem, hogy ha már nem válnak el - akármilyen okból - miért egyszerűbb panaszkodni, és leépítő életet élni, mint egymásra figyelni, tanulni és tenni, hogy jobb legyen?

Méltatlan.

Legtöbbször már eleve éretlen személyiség az oka annak hogy "rossz házasságban" élnek. Persze van akiknek már eleve semmi keresnivalójuk egymás mellett csak valahogy összekényszerültek (pl becsúszott gyerek), de a többség szerintem csak egyszerűen folyamatosan a negatív dolgokra koncentrál amíg a kapcsolatban van, a jót meg adottnak veszi. Ez idővel természetesen összegyűlik és elviselhetetlen lesz de ez mindenkinek a saját hibája, sosem a másiké.

Pl. tesómék is hosszú ideig gyilkolták egymást, aztán elváltak mikor a gyerek már "elég nagy volt", egy év különlét után újra egymásra találtak és azóta együtt vannak (+ egy-két rövidebb szétválás még, de amúgy mindig együtt). De mástól is hallottam hogy válás után idővel megszépültek a dolgok, és amúgy szíve szerint mégegyszer összejönne az illetővel, csak hát "hogy nézne már az ki" vagy "biztos megint ugyanaz lenne a vége"...

Igazából nevetséges szerintem, belülről persze gondolom borzasztó és nem látja az ember hogy mi történik, mennyire hibás saját maga stb.

Azért mert ha külön megy,még egyszer fel kell építenie az életéhez (gyerekekkel lehetetlen) szükséges megélhetést,hirtelen a semmiből.

Mások pedig azért,mert jó nekik a rossz házasság,mert igénytelenek,maguk is hozzájárultak,hogy az rossz legyen.Én pl.egy rossz házasságban felnőtt vagyok,szüleim naponta cirkuszolva marták egymást,egymás örömére.