Mit akar valójában?

11 éve vagyunk együtt. Én 27 vagyok ő 30. Ha közeledek felé folyton kitér, hárít. Mintha nem esne jól neki a közelségem. De ha egy barátnőmmel írok pl. és nem mutatom, mert olyat írt a barátnőm, amit csak én lathatok. (semmi extra egyébként, csak nem szeretné, ha más is látná) akkor rögtön ideges lesz, mintha csak féltékeny lenne. De azt nem gondolom, hogy az lenne. Lényeg a lényeg régóta küzdök már azzal, hogy egyáltalán nem tekint rám nőként. Ha meg is ölel, csak olyan testvériesen, és homlok puszikat ad. Együttlétek 0. Amit nem értek, hogyha nem tekint rám nőként, és féltékeny sem szokott lenni egyáltalán, bár igaz erre még egyszer sem adtam okot és nem is szándékozom. De akkor miért nem bírja még a gondolatát sem annak, hogy esetleg mással lennék. (Mégegyszer mondom, eszemben sincs másra nézni, a gondjaink ellenére is, és a sok év után is még mindig szerelmes vagyok belé) csupán kíváncsi vagyok, próbálom megérteni, mit érezhet. Tőle hiába kérdem, az a válasza, hogy most ilyenje van. De ha én nem kellek neki, akkor miért lesz ideges ha csak azzal viccelek neki, hogy keresek olyat akit nem zavar majd a közelségem. Persze nem gondolom komolyan, csak sok éve megy ez már és néha úgy érzem kezdek elfogyni, és csalodottságomba kibukik belőlem. De sztem tudja, hogy Nem tudnék ránézni se másra. Tényleg nagyon szeretem. De már nem tudom mit tehetnék kettőnkért, hogy ez változzon.