Eléggé eltávolodtunk a férjemmel, lehet ezen még valahogy segíteni?

Nálunk is hasonló a helyzet, de csak mert tök ingerszegényen élünk mostanság.

Eddig amint jóidő lett, hetente utaztunk országon belül (többnapos szünetben külföldre) valahová. Ott kirándultunk, vagy sajtfesztiválra, sörfesztiválra jártunk. Mindig volt valami "kantonon kívüli" helyszín, program.

Most meg lassan másfél éve semmi. ITthon vagyunk, oké, kirándulni elmegyünk, de az erdőt már kívülről fújjuk, máshová meg nem nagyon tudunk járni a szigorítások miatt :(

Plusz, ha el is utaznánk, kajáldák zárva, pubok is, szóval gyakorlatilag pl ugyanúgy főzhetnék kétfőre, mintha itthon lennénk... stb.

hu hát kedves kérdező, nálunk is kicsit hasonló a helyzet, bár annyi különbséggel, hogy itthon tulajdonképpen mindketten nagyon szépen el tudjuk magunkat foglalni, de mindketten a saját kis világunkba bezárva. Szépen élünk egymással, de ő a lakás egyik sarkában, én a másikban.

A kirándulásokról amit írsz, illetve a beszélgetéseitekről amit írtál az detto ugyanez nálunk is...néha úgy érzem, hogy teljesen más világ vagyunk és hogy nem sok mindenben egyezik meg a véleményünk.

Az én párom is nagyon bele tudja magát lovagolni egy-egy témába, de igazából nem is mindig érdekel amit mond, mert fárasztónak találom a gondolkodásmenetét.

Mondjuk ezt mostanában másokkal is így érzem, úgyhogy még az is lehet hogy ilyen szempontból velem van a baj.

A kirándulásokat már én is unom.

Igazából arra jöttem rá a pár év alatt, amióta a párommal vagyok hogy mi nagyon jól, nagyon békésen tudunk együtt élni, de tulajdonképpen ha csinálunk egy lakáson kívüli programot kettesben, akkor valahogy az olyan üres....

Igazából a kapcsolatunk elején ez nem tűnhetett nagyon fel, mivel a kapcsolatunk első évében összesen 2 hétvégét (szombatról vasárnap ) töltöttünk kettesben, az összes többit haverokkal, barátokkal.

Amikor nem volt Covid, akkor is mindig ugyanaz volt hétvégente a program, csak akkor ugye barátokkal.

Mindig ugyanazokra a helyekre kellett beülni, ugyanabban a sorrendben , ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazokkal a témákkal.

Aztán jött a Covid, és tulajdonképpen az elején fel is dobta a kapcsolatunkat, de hát ugye mivel nincs autónk, így tényleg nagyon a lakáshoz és a városhoz vagyunk kötve, ezért egy idő után nagyon unalmassá váltak a lakáson kívüli kis programok.

(mindig ugyanazokban az utcákban, ugyanabban az erdőben, ugyanazokon az erdei ösvényeken sétálgatunk).

Nem tudom én sem mi a baj, de nagyon sokszor én is üresnek érzem magam, és őt is...

Egészen biztosan a covid miatti bezártság is okozza ezt az érzést, mert ingerszegény.

Mostanában gyakran gondolok vissza a 10 évvel ezelőtti életemre, amikor rengeteget utaztam , rengeteg érdekes programot csináltunk az akkori párommal, rengeteget voltunk a barátokkal, de amúgy igazából vele is ha kettesben voltam sokszor unatkoztam, akkor is jobb szerettem ha többen vagyunk barátokkal.

Hát nem tudom, hogy ezek a dolgok normálisak e, de abban biztos vagyok, hogy az ingerszegény környezet sok embernek nem tesz jót..

Nekem már a libidóm is kb 0 , főleg hogy babapprojektben vagyunk ami már lassan 2 éve nem sikerül, de hát már herótom van az egésztől.

Már ez is olyan erőltetetté vált, de én ebben őszinte is voltam a párommal és mondtam neki, hogy ne haragudjon, de semmilyen új inger nem ér szinte soha, folyton itthon vagyunk mackónadrágban és egyszerűen nem az a baj, hogy őt nem kívánom, hanem az hogy olyan élettelennek érzem magam, olyan üresnek.

Nem őt nem kívánom, hanem magát a szeretkezéseket nem kívánom, mert azok is már olyanná váltak mint az erdei ösvények...

mondjuk annyi, hogy én tényleg tudom hogy nekem csak ez a bajom, mert őt kívánom, ha ránézek még mindig vonzónak találom macinaciban is, és ha már elkezdünk szeretkezni, akkor már élvezem, de elkezdeni nincs kedvem, mert nincs bennem semmilyen vágy. Unott vagyok és nem tölt fel úgy istenigazából semmi. Ne értsétek félre, furán hangzik tudom, merthogy írtam, hogy unott vagyok, de ez is olyan érdekes mert igazából én tök jól elfoglalom magam meg a párom is amikor itthon vagyunk, csak amikor ebből a kis saját világunkból kijövünk és arról van szó, hogy akkor csináljunk valami közös programot, akkor érzem ezt az unottságot, olyan kiégetettséget vagy nem is tudom hogy fogalmazzak.

Utoljára akkor éreztem kicsit energikusabbnak magam, amikor a barátokkal elmentem egy teljesen idegen helyre kirándulni (bár akkor a párom nem jött velünk) viszont tudom, hogy azért éreztem akkor jól magam , mert végre kimozdultam, és új ingerek értek.

Annyira vágyom sokszor beülni a kocsiba, és elmenni valamerre....

nem vágyom én luxusra meg dubai-ba , csak akár a szomszéd faluba elmenni , vagy egy olyan helyre ahol még nem jártam, olyan erdei ösvényeket felfedezni amiket még nem láttam.

Mindegy bármi csak új legyen...

csak ne a megszokott legyen...

de ugye autó nincs, buszozni most nem szeretnék, és hát igen mostanában ha elmegyünk az erdőbe kirándulni még ott sem érzem jól magam, mert annyi ember mászkál ilyenkor a szabadban, hogy nem lehet levenni a maszkot és egyszerűen már ettől is rosszul érzem magam , hogy nem tudunk egyszerűen friss levegőt sem szívni...

akkor már inkább itthon maradok, itthon legalább nem kell maszk és kinyithatom az ablakot...

szóval kérdező...én megértelek....

szerintem nálatok is a legfőbb mumus az ingerszegény környezet, no meg azért az sem túl jó, ha nincsenek közös érdeklődési pontok...

az egy idő után nagyon nem jó...