Létezik még igazi párkapcsolat?

30, nő vagyok. Genetikai és egészségügyi okokból túl sovány, ide az edzés nem elég, brutális, élhetetlen diéta kellene. A mellem "elfelejtett" kinőni, azon csak plasztika segítene. A hajam szerkezete, minősége adott, olyan pocsék, hogy abból sokat nem lehet kihozni, csak egyenletes hosszúságúra vágva, mellig érőre növesztve néz ki elfogadhatóan. Nem jól, csak elfogadhatóan. Festés kizárva, az eredeti színe sem szép, de minden más még rosszabbul áll (tesztelve), és még tovább rontja a minőségét. Az ocsmány arcomon a smink is csak alig-alig segítene, de az is kilőve, mert 1) le kell mosni, 2) el sem visel az ultraproblémás bőröm magán semmit.

A személyiségem pedig az említettektől ugyanúgy unalmas, sótlan, semmilyen marad.

Ne menjünk bele ennél jobban, a lényeg, hogy nem lehet változtatni, sz*rból nem lehet várat építeni ugyanis.

27. Mi az, hogy így könnyű hinni benne? 24-et betöltöttem, rá 3 hónapra ismertem meg. Előtte viszont 5 éven át folyamatosan csalódtam és pofára estem. Nem, egyáltalán nem volt könnyű hinni benne azok után, amit átéltem, DE másképp nem lehet. Ha társat akar találni az ember, akkor bizony hinni kell, és vannak akiknek tenni kell érte. Külsőleg a többség számára nem vagyok vonzó, de ő mégis meglátott bennem valamit, pár kép, egy adatlap ( netes társkeresőn), pár sor leírás. Rám írt, ismerkedtünk, találkoztunk, kapcsolat, eljegyzés, összeköltözés, esküvő:) ennyi dióhéjban.

26. voltam.

Nem az eltelt évek számítanak, hanem a tapasztalat. Te is nehezebben hinnél, ha 1 pasi csak azért hazudozott volna neked hogy megfektessen , elvegye a szüzességed, majd eldobjon mint egy használt rongyot, vagy egy olyan pasi aki előbb kedves, jópofizik, megkér, majd feltételekhez köti a házasságot, de amúgy is kibújik belőle lassan, hogy betegesen féltékeny, még a barátokra, vagy szabadidőre is, amit nélküle akarsz tölteni, ráadásnak aztán a végén még ő csal meg, és pofoz fel téged mint nőt, mikor ezért szakítasz vele.

Velem ez történt, és igen nehezen voltam képes bízni és hinni ezek után bárkiben. Időbe telt, de összeszedtem magam, és tertem azért, hogy társra találjak. Más hozzáállással, nos igen, lehetnék 30- as éveimben is egyedül és panaszkodhatnék, hogy minden férfi szemét, de nem ezt tettem. Ezért találhattam meg életem szerelmét 24, és nem 34 vagy 44 évesen.

35, "összeszedtem magam, és tertem azért, hogy társra találjak"

Mint írod, társkeresőn keresztül találtatok egymásra, ő meglátott benned valamit, felvette veled a kapcsolatot, te reagáltál és így tovább. Alakulhatott volna ez is nagyon másképp, mégpedig a hozzáállásodtól teljesen függetlenül! Pl. úgy, hogy regisztrálsz mint külsőleg a többség számára nem vonzó egyén, akiben ennek megfelelően senki nem is lát fantáziát vagy csak olyanok, akiktől felváltva van sírhatnékod és hányhatnékod. Vagy összeakadsz valakivel, akivel hasonlóan jársz, mint az első bekezdésben említettekkel. Vagy bármi.

Ha nincs szerencséje az embernek, akkor hiába áll hozzá máshogy vagy tesz érte...

Látom szeretsz kifogásokat keresni. Nem minden múlik a szerencsén, képzeld.

Ez épp így alakult, de olt más tapasztalatom is. Én is kezdeményeztem ott és írtam annak aki megtetszett. Nem vártam a sült galambra. Ezzel- azzal találkoztam is, mielőtt a férjemet megismertem, de nem lett komolyabb kapcsolat, mert vagy én csalódtam, vagy a másik fél.

De ha nem olyan a hozzáállásom amilyen, nem hiszek abban, hogy társra találhatok, fel sem regisztráltam volna. Azaz a konkrét lehetőséget hagytam volna ki.