Mit tennél ebben az esetben?

Elhagynám. Nem engedném, hogy tönkretegye az életemet.

Emberileg lehet, hogy számíthatna rám,

de nem hagynám, hogy rám tapadjon, mint a pióca.

A drogosok hajlamosak rá, mert kell a pénz a drogra.

Ő már nem az, akinek hűséget fogadtál.

Lepusztult a személyisége a drogtól.

Eleve a kérdés fele nem vonatkozik rám: Pont az ilyesmi dolgok miatt nem házasodnék.

Amúgy először próbálnék segíteni. Ha ez nem működne, akkor egyszerűen kidobnám. Senkinek sem vagyok az apja, maximum a társa.

Mondjuk, eleve ott elgondolkoznék a kapcsolaton, ha együtt vagyunk és drogos baráti társaságot keres. Ha valaki ezt teszi, nincs egymás mellett keresnivalónk.

Ez az eskü ott lett megtiporva, mikor ő úgy DÖNTÖTT, hogy rossz társaságba keveredik és elkezd drogozni. Pont. Lehet csomagolni aztán jószerencsét.

Más, ha valóban beteg lesz, amiről nem ő tehet. Ilyen esetben (Volt rá példa!) 110%-ban támogatom, segítem, és természetesen mellette maradok.

De az teljesen kizárt, hogy végignézzem, ahogy lezüllik, és vele együtt csússzak le, mert felnőtt ember létére képtelen a haveroknak nemet mondani. Egy drogos mellett csak tönkremenni lehet.

Egyetértek az előzővel. A betegség nem döntés kérdése, de az ember maga válogatja meg a barátait, és dönt arról, hogy elkezd-e drogozni.

Ha nehéz élethelyzetbe kerül, igyekszem segíteni, hogy ne jusson el odáig, hogy droghoz nyúl. De ehhez ketten mindketten kellünk. Ha őt nem érdekli, akkor a házastárs nem tudja egyedül megakadályozni.

Vegignezve a szuleim 20eve tarto szenvedeset egymassal (apa alkesz es anya kiuti magat nyugtatoval h csak fizikailag legyen ott a vodkas esteken) es a ferjem csaladjaban elofordulo alkoholbetegek szamat en arra jutottam hogy ha belecsuszunk ES mindent megprobaltam hogy kihuzzam belole, de nem sikerul, en tonkre nem teszem a sajat es a gyerekeim eletet. Elkoltozok, de el nem valok.

"Elhagynád, az eskü ellenére és cserben hagynád azt az embert, akinek letetted a fogadalmat, fittyet hányva minden emberi empátiára és a házastársadat ez által magára hagyni, hadd süllyedjen lejjebb?"

A fuggoket megmenteni csak ok maguk tudjak a betegseguktol akarattal, ez nem a te feladatod, ameddig ok nem akarjak, probalhatsz te barmit. Erosen atgondolnam az empatia reszt miutan evekig kuzdottel valami ellen amit o evekig ujra es ujra folytatott fittyet hanyva a kozos eletetekre es h teged is tonkretesz vele. Az o empatiajanak hianya irantad hol van?

És az ő házastársi esküje hol a francban van? Hol a szeretet, hol a tisztelet?

Csak úgy mondom, hogy először hazudozni fog, aztán lopni, aztán nyíltan kiveszi a nagymama jegygyűrűjét és zaciba vágja, aztán ha már nem lesz egy rossz fakanál amit elvehetne tőled, kezet is emel rád. Ez a sztereotipikus sztori.

Jajj de hát olyan rendes ember. Meg milyen asszony az olyan, aki csak úgy otthagyja a férjét a bajban?!!

Olyan asszony, akinek van hol laknia, van mit ennie, van nyugodt éjszakai alvása.

A barátnőmmel ez megtörtént, 2 éves volt a gyerek, mikor kezdődött a dolog. Adott ezer esélyt, volt pszichológus, mindig visszaesett. Volt támogató, kérte szépen, zsarolta, veszekedett. Kivárt egy több mint féléves elvonót. Elköltöztek más városba, utána megint adott neki egy esélyt. Kemény 3 hétig volt képes tiszta lenni, ennyire érdekelte a megértő feleség, meg a 3,5 éves fia. Ezen a ponton baszta ki a barátnőm véglegesen, mert már a gyerek is idegroncs volt teljesen, és nem akarta, hogy ezt lássa a kisfiú normálisnak, egy drogos nyomorék legyen az apakép előtte. Még úgy fél évig vergődött apu a kapcsolattartással, aztán azt is szépen elfelejtette, fontosabb lett drogot szerezni. Azóta már asszem börtönbe is juttatta magát.

Rakd ki a francba, selejtesek ezek mind. Mellesleg a házastársi esküt ő már akkor kivágta a francba, mikor belekezdett ebbe az egészbe.