Szeretjük egymást, de folyamatosak a feszültségek, az utóbbi időben elég sokat vitatkozunk, főleg a gyerekeim miatt. Megérett volna ez a házasság a különválásra?

Az a baj a leírásból is úgy jön le neked megfelel így,nem az ,hoy próbálod megosztani az idődet a férjed és a lanyaid között.

A lányod fel gyógyul párja lesz nem fog a szoknyádon ülni és ha nem kapsz èszhez magad maradsz!

Megértő au ember az igaz de ra is kellene szorítani időt! A társadra!

Megértelek kérdező mint anyát.Ennek ellenére szerintem nem helyesen cselekszel.Első lányod esetében részvétem,azt sokunk szerencsére még nem tudja micsoda fájdalom elveszteni egy gyermeket.A neki való segítség betegségében az egyetlen helyes cselekedet volt,én is ezt tettem volna helyedben.Második lányod vetélésénél már nem értek egyet hogy miért volt szükség a pár nap-1 hét fizikai segítésen túl vele tölteni az idődet.Itt nagyon is tudom miről van szó,3 vetélésen vagyok túl.És egyszer sem volt szükség az édesanyámra.Felnőtt embernek ezt fel kell tudni dolgozni a párjával,vagy akár egyedül.Ok hogy vele vagy valamennyit,átbeszélitek,lelki támogatást nyújtasz.De ez nem sok idő.Neked a férjed mellett van a helyed,ő életed társa.Csak az olyan szörnyűséges dolgok válasszanak el tőle mint első lányod betegsége és a gyász.Harmadik gyermeked baleseténél is helyes hogy segítettél.De azt is írod testvérénél lábadozik már.Tehát itt már nincs szükség rád,azok után hogy gondolom átbeszéltétek a lelki részét.Férjednek van szüksége rád,elmondásod alapján türelmes,megértő párként állt melletted eddig is.De neki is csak egy élete van,ahogy neked szintén.Egymásra is kell időt szánni,programozni,törődni.Tehát mivel legkisebb gyermeked a gyógyulás útjára lépett,és nincs egyedül,beszéld meg vele hogy most már ritkábban tudsz segíteni neki.Mint felnőtt ember meg kell hogy ezt értse.Ne kényeztesd el,gondolom önálló,erős embernek akarod látni,nem pedig egy édesanyja nélkül teljesen összeomló valakinek.Te Teréz anyát játszol a legkisebb gyermeked mellett,meg ne haragudj hogy ezt mondom.Ezzel sajnos önzőségre is neveled,arra tanítod hogy az embernek nem fontos a párja/férje.

Kicsit legyél vele határozottabb,tudatosítsd benne hogy ami a balesetkor és az az utáni állapotában történt az elmúlt és remélhetőleg nem ismétlődik meg.Ne azzal foglalkozzon hanem a jövőjével.Ha segíteni akarsz arról beszélgess vele mik a távolabbi tervei.Ne ragadjon le a múltban és a rossz dolgokban.Ha látod ez mégsem megy neki,talán szakember segítségét kell kérni.De azzal hogy pátyolgatod lelkileg és a férjedet ennyi idő után is megfosztod a társaságodtól,azzal sem a lányodnak sem magadnak,sem a férjednek nem segítesz.Ne a kifogásokat keresd hanem a megoldást a jelenre.