Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Házasság » Szeretjük egymást, de folyamat...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Szeretjük egymást, de folyamatosak a feszültségek, az utóbbi időben elég sokat vitatkozunk, főleg a gyerekeim miatt. Megérett volna ez a házasság a különválásra?

Figyelt kérdés
A férjemmel 10 éve vagyunk együtt, nagyon jól indult a házasságunk,nem terveztem, hogy valami miatt mindig háttérbe fogom szorítani őt, de sajnos az élet újra meg újra úgy hozza, hogy háttérbe szorul a házasságunk. A legidősebb lányomat 2015-ben mellrákkal dignosztizálták, 3 éven át éjjel-nappal mellette voltam, a férjem pedig támogatott, segített mindenben, egészen a lányom 2018-ban bekövetkezett haláláig. A tavalyi év szintén nem volt könnyű, a középső lányom vette igénybe a figyelmemet, túl esett két vetélésen. Most pedig beütött az újabb baj, a harmadik lányomnak friss jogosítvánnyal autóbalesete volt,életveszélyes állapotban volt napokig. Már hazaengedték, a másik lányommal felváltva ápoljuk. És most már szóvá teszi a férjem, hogy élhetnének egy kicsit a saját életünket is, már lábadozik a lányom, eltudja látni a nővére és van más segitség is. Ez egyébként igaz. De viszont van egy olyan körülmény, hogy a lányom azt mondja, hogy amikor elhagyta a testét (valóban a klinikai halál állapotába került) akkor azt mondja találkozott az elhunyt testvérével...Hosszan beszélgettek, elmesélte neki, hogy milyen érzés volt meghalni és felkészítte, hogy neki milyen lesz és mit kell csinálnia. Aztán ő kísérte vissza az életbe...És emiatt mentálisan és lelkileg teljesen össze van zuhanva, valóságként élte meg, engem is megviselt az amit elmesélt az elhunyt lányomról.Ezért egyszerűen félek egyedül hagyni őt még pár percre is. A férjem pedig ezt már nem érti meg, azt mondja gyakran tapasztalnak hasonló élményeket emberek és mindenki hamar kiheveri. Látom, hogy már elege van. Megértem is értem, de nem én választottam, hogy ennyi szörnyűségen keresztül kelljen átmennie a családunknak. Néha úgy érzem, hogy jobb lenne nekünk külön, mert bár szeretem, de az az igazság hogy én folyamatosan csak kérek tőle, és semmit nem adok. Szeretnék, de mindig úgy alakulnak a dolgok hogy történik valami, ami éppen fontosabb nála.

2020. aug. 8. 13:12
1 2
 1/15 anonim ***** válasza:
0%
Igen, ideje külön válni egy ilyen érzéketlen alaktól.
2020. aug. 8. 13:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 A kérdező kommentje:
Ő nem érzéketlen, nagyon sokat segített és ő volt a támaszom a nagyobb lányom betegsége idején. Én megértem, hogy megunta a támasz szerepét. Sok dologban igaza van. De mégsem tehetem azt meg, hogy nem tartom szemmel 24 órában a lányom állapotát, mert látom, hogy valami nincs rendben vele. Igaza van a férjemnek, de akkor is muszáj hanyagolnom őt...
2020. aug. 8. 13:23
 3/15 Noren1989 ***** válasza:
89%

Mindannyiótoknak szakember segítségére lenne szüksége.


Ahogy meséled a sztorit, férjed kicsit hattérbe szorult a 10év közelebb eső részében.

2020. aug. 8. 13:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 A kérdező kommentje:
Nem kicsit, hanem nagyon. Tudom, de nem tehettem mást, a gyerekeimnek szükségük volt rám.
2020. aug. 8. 13:30
 5/15 anonim ***** válasza:
0%
Ő a lányaid biológiai apja? Úgy fogalmazol, mintha nem lenne ő a másik szülő.
2020. aug. 8. 13:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 A kérdező kommentje:
Nem,nem ő az apjuk, ő a második férjem.
2020. aug. 8. 13:34
 7/15 anonim ***** válasza:
72%

Nem kellett volna férjhez menned gondolj már bele az ő helyzetébe!

Fordított esetben ez neked hogy esne? Intezd úgy higy 70-30 arányban foglalkozz vele is, nem 100ban a gyerekekkel. Felnőtt gyerekeid vannak nem pelenkások.

2020. aug. 8. 13:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 anonim ***** válasza:
90%
Tedd rendbe a házasságodat. A nehézségnél nem megfutamodik az ember, hanem összeszedi minden erejét és teszi a dolgát. Önsajnálatra majd akkor ráérsz amikor már minden rendbe van körülötted, most nincs itt ennek az ideje.
2020. aug. 8. 14:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/15 anonim ***** válasza:
59%

Hogy ne lenne érzéketlen? Nem látja át, hogy a kérdezőnek anyaként min kell átmennie, és mekkora teher ez saját magának. Sokan egy életen keresztül cipelik annak a terhét, hogy meghal az egyik gyerekük. Sorra érkeznek a tragédiák. Erre azt mondani, hogy ideje lenne élni egy kicsit.. hát nem is tudom. Két évvel a gyerekem halála után, és pár héttel az után, hogy a másikat is elvesztettem, nekem legfeljebb pszichológushoz lenne kedvem, nem szórakozni vagy utazgatni.

Párom édesanyja is felnőtt ember volt. Mégse jutott eszembe, hogy ne őt pátyolgatásuk, meg hogy kicsivel a halála után éljünk végre.

A gyerekemnél szorosabb kapcsolatom senkivel se lesz. Nekem ez alap.

2020. aug. 8. 14:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/15 A kérdező kommentje:
A legkissebb lányom nem halt meg hála Istennek, súlyos sérülései vannak, de már itthon van a másik lányomnál. Fizikailag javulgat lassacskán, mentálisan van mélyponton. Félek, hogy kárt tesz magában,ezért nem akarom felügyelet nélkül hagyni.
2020. aug. 8. 15:15
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!