Átmeneti összeveszés, vagy ez már teljesen el van rontva? Szerintetek mi lesz a kimenetele?

Az öcsémről van szó (32 éves).

Nem ütném bele az orrom, sosem tettem. 10 éve ismerkedett meg a feleségével, nagyjából az első 2 évben még jó volt a viszonyuk, a következő években kezdett egyértelművé válni, hogy valami nincs rendben.

Az öcsémről tudni kell, hogy a hánytatott sorsunk miatt eléggé megtörte őt is az élet (sajnos korán elvesztettük a szüleinket egy autóbalesetben).

Egy odaadó, önzetlen, szeretetre éhes férfi. Az élet összehozta egy nővel, aki igazából (minden előítélet nélkül mondva) elkényeztetett, irányító jellemű.

Éveken át úgy voltak együtt, hogy az öcsém dolgozott és eltartotta a párját, akinek nincsen végzettsége. Mivel a testvéremnek jó fizetése van, és látszólag nem zavarta a dolog, rájuk bíztam.

Közben a kapcsolatuk elkezdett romlani, ami észrevehető volt számomra is, illetve a barátainknak is. Láttam rajta, hogy ő ebből a kapcsolatból már készülne kilépni, ahogy beszélt a párjáról, illetve az a szomorúság, a könnyes szem.... A párja ordibált vele, cseszegette, vele csináltatta a házimunkát és főzni sem volt hajlandó.

Aztán mindenki meglepetésére becsúszott a baba. Összeházasodtak 3 éve.

És innentől fogva kezdődött az, ami miatt most ezt a kérdést írom.

A testvérem év elején az összeomlás szélére került. A főnöke és a barátai kerestek fel engem, hogy nagy a baj. Azóta a kollegáival is tudtam beszélni (akik szintén azon vannak, hogy segítsenek) - Itt mellékesen megjegyzem, hogy jó érzés hogy a munkahelyen ennyire támogatják őt, mert nagyon szeretik és aggódnak.

Azt tudtam meg tőlük, hogy a testvérem néhány éve teljesen ki van készülve, nem önmaga, teljesen készen van. És ennek oka a felesége, aki teljesen kikészítette és megcsalta 3 férfival. Én ebből semmit nem észleltem, velem sosem éreztette hogy az összeomlás szélén állna, de ez persze utólag kiderült és elmondott mindent.

A teljes kikészítés az érzelmi zsarolásnak, olykor fizikai és lelki bántalmazásnak köszönhető. Teljesen kiszipolyozta, lelkileg és anyagilag. A kislányukat ellátja az édesanyja, viszont a házimunka nagy része és a főzés az mind az öcsémre maradt, akinek ez amiatt nem tetszett mert általában 12 órás műszakjai vannak, illetve ügyelni jár (orvos) és lefárasztja ezekkel teljesen, illetve emiatt kevesebb az az idő, amit a lányával tud tölteni.

Az öcsém csak nyelt és nyelt, elfojtott, magasvérnyomása lett, többször volt hogy kiugrott a vérnyomása, a munkahelyen is gyakran rosszul lett.

2 hónapja, egy hatalmas veszekedést követően (akkor ráadásul a feleségétől még pofonokat is kapott) Összepakolta a cuccait és átköltözött egy másik lakásba. Mióta külön lakik, olyan mintha kicserélték volna. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, újra látjuk mosolyogni. Mindenki fellélegzett, újra elkezdett a barátaival találkozni, hozzánk is rendszeresen jár, programokra hívjuk… A felesége is időközben elkezdett ismerkedni, lebukott hogy randevúkra jár, az öcsém egyik kollégája látta meg. Dühös volt, nem érintette közömbösen a dolog, mert ő nem igazán lett volna még képes arra, hogy mással ismerkedjen, ennek ellenére a felesége már is ezt teszi.

Múlt héten történt ismét egy fordulat, gyanítom a feleségnek nem járt sikerrel az ismerkedés, hiszen elkezdett az öcsémnek könyörögni hogy költözzön haza, mert egyébként nem jön ki anyagilag és hogy akkor a gyereket is gyakrabban láthatná… Na itt az öcsém ismét bekattant, hiszen a két hónap alatt keveset tudtak találkozni, és a fejébe vette hogy jövő héten hazaköltözik.

Hát, nem kell mondanom hogy eléggé megvagyok ijedve. A kollégái szerint-akikkel azóta nagyon jó kapcsolatot ápolok-sem gondolják, hogy ez jól ötlet. A feleség a gyerekkel zsarolva elfogja érni, hogy az öcsém ismét hazamenjen és lelkileg tönkre menjen.

Józan paraszti ésszel azt gondolnám, hogy nincs olyan ember aki visszamegy a boldogtalanságba, de ismerve az öcsémet sajnos erre nagy az esély. Több segítséget is kapott, jó ügyvédeket ajánlottak neki, simán lett volna neki is normális a párja ha keres, de ő már nem tud tisztán gondolkodni.

A szüleim elvesztése után nem szeretném az öcsémet is elveszteni.

Nyugtassatok meg, hogy nincs olyan ember a Földön, aki egy ilyen kapcsolatba visszamenne.

Nem irigykedem, nem arról van szó hogy bele akarom ütni az orrom a dolgokba, de nagyon nem tetszik az hogy ilyen szinten szenvednie kell a testvéremnek, azután hogy milyen dolgok történtek és hogy mennyiszer talpa kellett már állnia. Tudom, hogy neki kell a családi idill, tudom hogy jól érzi magát a gyerekével és hogy nagyon szereti, de a felesége tönkre fogja tenni.

Ne haragudjatok, hogy hosszú lett, még így is próbáltam a lényeget leírni, ha van kérdésetek akkor azt megválaszolom.

Ugye nem fog visszamenni hozzá? Nincs olyan ember, aki visszamenne. De az öcsém a válástól legjobb tudomásom szerint el van zárkózva. Most mi lesz?