Apuka 2 kisgyerek mellett eljár itthonról. Mennyire normális?

Már nem azert de mi pl, 8 éve vagyunk együtt, van 3 gyerek, nekem is pont kethetes a kicsi.

Ha eljarkalna ferjem heti 2x szépen haza se kene hogy jojjon.

Hat milyen dolog mar ez? Mi elol menekul? Nem bir otthon lenni?:D

Úristen 2 hetes baba van otthon. Anyának kell a segitseg. En leulnek vele beszelni full komolyan,mert itt valami nem tiszta!

Azért ez sok mindentől függ. Pl ha eleve ilyen volt miért vállaltál második gyereket? De ilyen volt korábban is egyáltalán?

Meddig marad ott? Másnap a segítségedre van vagy egy nagy macskajaj az egész ember? Te miért alszol minden alkalommal? Miért nem mész ki hozzá beszélgetni vagy közösen vacsorázni?

Én nagyon nem örülnék ennek.

Bár a részletek hiányában nem akarnék messzemenő következtetést levonni, de ennyiből én azt érzem, hogy mindketten menekültök egymás elől.

Alapjáraton azt mondanám, hogy èn is soknak tartom, hogy heti 2-szer elmaszkal este. Azèrt 2 gyerekes családapa már ne.

Viszont ezt sem tudom hova tenni, hogy a gyerekekkel együtt te is elmèsz aludni. Nèha ok, el tud fáradni az ember, na de úgy látom ez az általános, (nem csak most, hogy megszületett a pici) ès ez gáz. Pont akkor tudnátok kettesben lenni, filmezni, összebújni stb. Így èrthető a mehetnèkje, ki akar minden este egyedül gubbasztani a tv előtt?

Nem tudnál te is tovább fenn maradni?

Most nem csak azèrt, hogy ne mászkálkon annyit el, hanem mert ez nagyon nem jó irányba viszi el a kapcsolatotok.

Valahogy ez a dolog visszatetsző nekem...

Soha se korlátoznám a férjem a szabadságában, nyilván ő sem az enyémben. Mindig is furcsának találtam ha valaki azért panaszkodott, hogy a férje valahol máshol jól érzi magát. Hát miért ne tegye? Megszuletett a gyermek, megalt az élet? Heti 2-soknak számít? Szerintem nem. Van hogy az én párom 3-4 x is megy, aztán van amikor ketten megyünk heti 6x valamerre, néha kevesebbszer, van amikor csak én a barátainkal. Amikor kedve támad az embernek. Úgy gondolom egy életünk van, miért ne élvezhetnenk akkor is, ha gyerekünk van? Mindig felosztjuk a feladatokat, a gyereket sose hanyagoljuk el, nyilván ő az első. De utána miert kéne egymás seggeben lennünk állandó jeleggel? Vagyunk együtt is nyilván, nagyon szeretjük egymást de a barataimat is szeretem, a testvéreimet is, és ha netalántán nincs kedve velem jönni, szépen otthon marad, én megyek, aztán otthon találkozunk és újra együtt vagyunk. Nem értem miért kell valakit megfojtani.