A nők nagy része miért a házasság & gyerek témára teszik fel az életük értelmét?

A két szemlélet nem zárja ki egymást, a rutinosabb nők először tanulnak, minél magasabb képesítést szereznek majd ha ez sikerült akkor átváltanak párkereső üzemmódba, de tudják, hogy egy ideig dolgozniuk is kell, mert tapasztalat nélkül, kezdőként nehéz érvényesülni a mai világban. Jó esetben ez 30 éves korukra elérik, akik nem mennek át a vizsgákon elsőre, azok 33-34 évesen jutnak el erre a szintre. A biológiai óra ketyeg az igazi önmegvalósítás még vára magára, egyszerre kell a kettőt elkezdeni, mert kifutnak az időből. Nagyon nehéz úgy párt találni hogy nem jársz szórakozni, mert túlórázol vagy éppen doktori fokozatodat csinálod, meg kell találni az egyensúlyt. Aki 35 éves koráig nem talál megfelelő partnert azok vagy kétségbeesnek és hozzámennek az első beszámíthatónak látszó férfihez, vagy hagyják a családtémát és belehúznak a karrier építésbe és a párkapcsolatok csak szabadidős tevékenységgé vállnak. Eljut 40 éves koráig, van lakás, van jó állás, már nem kell feljebb kapaszkodni a ranglétrán, már van jó ajánlólevél, de nincs gyerek(szándékosan nem családot írtam). Manapság egyáltalán nem ritka a jómódú nők körében a spermabank, nekem is van olyan nő ismerősöm, aki ezt az utat választotta. Anya akart lenni, nem talált olyan férfit akit méltónak talált volna ahhoz hogy hozzámenjen, így bevállalta egyedül. Olyat is ismerek aki örökbefogadott, sőt ahhoz hogy nagyobb eséllyel pályázzon még keresett is olyan férfit aki aláírja a nyilatkozatot.

Persze van olyan nő is aki a gyerekek mellett képes karriert építeni, kell hozzá egy jó munkahely és egy jó főnök, aki meglátja a tehetséget, a potenciált az emberben.

Nem egy olyan 40+ sikeres gyermektelen nővel beszéltem már, akik feladnák a mostani életüket ha gyerekük lehetne, ez egy önvallomás arról, hogy tudják mit rontottak el. Mindig azt mondom nekik, ha csak rajtuk múlna, akkor igazat is adnék, de egy családhoz normális esetben 2 ember kell.

Nagy szerencsére vannak olyan nők akik nem. ÉS olyanok is vannak, akik nem akarnak gyereket.

Ez sehol nincs leírva, hogy kötelező lenne minden embernek, hogy gyereke legyen.

Aki családcentrikus aki szeretne gyereket az válasszon olyan társat magának.

Ha a nő éppeszű, akkor nem csak a gyerekre fog gondolni hanem a saját jövőjére is, ahogy írták nem zárja ki a kettő egymást....ha van esze szülés előtt megvan az a végzettsége amit szeretne, és dolgozott is előtte pár évet.

Mert az ördög sosem alszik...mivan ha szakítani , válni fognak és ott a gyerek...

Ha meg " karrierre koncentrálnának, a pénzügyi fejlődésre, önmegalósításra, részvételre a politikában, önfeledt szórakozásra " akkor ez szamon van kerve rajtuk, hogy megis hogy gondoljak, maradjanak csak a fakanálnál meg a gyereknevelesnel, a ferfiak ezekhez jobban ertenek.

Másrészt, a nokbe ez genetikailag bele van kódolva, az anyai oszton, stb. Nézd meg, hány anya van, aki otthagyja a családját, gyerekét (minimális) és hány apa (tomérdek).

Hidd el, sok no vágyna minimum az onfeledt szorakozasra, de ha házasságban él vaalki és gyereket nevel, akkor mások lesznek a prioritások. És sok noben van ambicio, csak épp nehezebben kivitelezheto az onmegvalositas a gyerekneveles mellett, aminek azert a nagy resze a nore hárul, még ha az apuka besegit is.

Nézhetjuk abbol a szemszogbol is, hogy ez egy eletstilus. En pl. abszolut nem vagyok karrierista. Ha 80 evesen a halalos agyamon megkerdeznek, mi tett az eletben boldogga, akkor biztosan nem azt fogom mondani, hogy a pénz, a karrierem, hogy mennyi szép helyre eljutottam...igen, ezek is fontosak, de az sokkal nagyobb boldogsagot ad, hogy a ferjemmel szeretetben elunk, es ha látom majd, hogy a gyermekeimbol értelmiségi, helyes ertekrendu, boldog felnotteket sikerult nevelnem.

Ettol nyer majd igazan ertelmet az eletem. De ez nem azt jelenti, hogy egesz eletemben csak gyereket nevelek, egyetemet vegeztem, dolgozok, nyelveket tanultam.

"Mert kényelmesebb élősködni. Rengeteg magyar nő ilyen." Nah ilyet sem láttam még itt, hogy valaki a saját anyját is élősködőzte. Pont te pofázol, aki a múltkor dicsekedett, hogy a szülői házban él és az az övé. A szüleiden élősködsz bakker.

Én meg ezt látom a környezetemben:

Sok f-szi 30-40-50 évesen is az anyján élősködik, nem segít, de mama mossa a cuccait, főzzön minden nap, esetleg a nyugdíját is lenyúlja, hiszen kell bulikázásra..

Vagy a feleségén. Nő szüljön gyereket, nevelje, dolgozzon, szolgálja ki a sörhasú gyökér férjét, aki döglik a tévé előtt kényelmesen. A legtöbb magyar férfi megragadt egy óriáscsecsemő szintjén, itt rinyálnak, hogy milyen gonoszak a nők, mert nem jár nekik alanyi jogon modell csaj. A nő ne keressen többet, mint ők, mert akkor karrierista p-csa. Ha keveset keres, akkor kitartott a nő. A szülni akar, akkor élősködő, ha nem akar szülni, akkor femináci.

Azt sem tudjátok mit akartok, csak folyamatosan bömböltök ezen az oldalon, ezer éves sebeket nyalogatva.

Nézd, én 20 éves koromban megmondtam, hogy sosem lesz gyerekem mert az én céljaimmal, azzal az életstílussal amit én meg szeretnék magamnak teremteni nem összeegyeztethető. És mégis a 10 év alatt esküszöm, hogy rengetegszer elgondolkoztam már rajta, hogy szarok bele és lepotyogtatok egy gyereket mert annyi de annyi szart kaptam a nyakamba miatta. Az első 3 munkahelyemen napi szintűek voltak a "gyerek az élet értelme" fejtágítások. A saját anyám azt mondta, hogy nem vagyok igazi nő, gyakorlatilag kitagadott.

Imádom az életemet, remek párom van akinek szintén az enyémekhez hasonló céljai vannak. Soha nem adnám fel önmagam azért, hogy gyereket vállaljak. De mégis olyan szinten szívják a véredet, hogy szar antinő vagy csak mert nem várod 3 gyerekkel meleg vacsorával az uradat otthon, hogy néha meginogsz ebben a dologban. Én elég erős személyiség vagyok és mégis van rám némi hatása. Aki csak egy fokkal gyengébb, befolyásolhatóbb személyiség azt sajnos bele fogják beszélni a gyerekvállalásba akkor is ha amúgy lennének ambíciói.

Természetesen a kettő nem zárja ki egymást ha valakinek nem világmegváltó tervei vannak. De azért azt szerintem mindenki be tudja látni, hogy baromira megnehezíti a dolgot a gyerekvállalás, pláne egy nőnek. De annyira irritáló, hogy mennyire rád akarják tukmálni a gyerekvállalást. És valahogy mindig azok akiknek amúgy a tökük kivan az egésszel, szar szülők, belefásultak és azt szeretnék, hogy neked is legyen már kicsit rossz. Annyira érdekes, hogy azoktól akiknek valóban a nagy vágyuk volt a gyerek sosem hallom, hogy nem vagy ember ha nem szülsz. Csak azok tukmálják akiknek nem jött be. De mégis ha sokszor rágják vele a füled hatással vannak rád. Nekem erős a gyanúm, hogy emiatt a rengeteg cseszegetés miatt meg az egybefüggő "nincs élet gyerek nélkül" mentalitás miatt mennek bele sokan a gyerekvállalásba amit nem is akarnak. Ez látszik is azon, hogy mennyire szar szülők és mennyire megöli az egész lelküket a gyerekvállalás.

Az ambícióhoz még annyit, hogy van nekem a szakmájában sikeres, gazdag, kiegyensúlyozott női rokonom - és van egy cuki kisfia. Akit egyedül nevel.

Szóval a kettő nem feltétlen zárja ki egymást.

Nem csak a momzilla ősanya és a szingli karrierista nő létezik.

De miért vagy ez, vagy az? Nekem pl. van férjem, két kisgyerekem, és vállalkozó vagyok, folyamatosan fejlődök is a vállalkozásomban. Semmivel nem keresek kevesebbet a férjemnél, ha így haladok tovább, nemsokára többet is fogok. Működik ez egyszerre is, már ha a férj nem egy férfinak csúfolt óriáscsecsemő, akit jobban körbe kell ugrálni, mint a gyerekeket, hanem rendes társ és partner.

N32