Problémás várandósság miatt nincs szex a kapcsolatban. Azon kaptam magam hogy más nőket nézek meg?

Én a 16-17. hétig gyakran hánytam, ezalatt azt értem, hogy néha napi 4-5x. Táppénzre is kiírt az orvos emiatt, mert így dolgozni se tudtam. Mégis szexeltünk amíg lehetett,nyilván a hányós időszakban ritkábban, kb heti 1x,mert szarul voltam.

Szerintem ha alapból erős és jó egy kapcsolat,arra ugyan hatással van a terhesség, hormonok, hányás stb, de nem szűnik meg az intimitás teljesen.Az, hogy a puszit, ölelést se viseli el a feleséged, nekem nem azt jelzi, hogy alapból is minden oké volt, inkább ürügy neki ez a terhesség, hogy tartósan lepattintson téged.Sajnálom, kérdező.

Ez ilyen. Az első 4 hónap számomra is durva volt. Többnyire dolgozni sem tudtam bemenni csak komoly késéssel. Reggelente 3-4 órán át tartott az émelység, hányás. Sokszor este is előjött és eszméletlen fáradékony is voltam. A férjemre azért igyekeztem odafigyelni és más módon megoldani, ha már nincs kedvem a szexhez. Az a baj, hogy erre tudatosan oda kellene figyelnie mindkét félnek, ha nem akar megcsalt/megcsaló fél lenni. Neki most másra van igénye. Lehet sokkal jobban esik neki az összebújás, simogatás, így inkább ezt kell megadnod neki elfogadva azt, hogy nincs szex. Neki pedig azt kellene elfogadnia, hogy attól, hogy neki nincs kedve, neked még vannak igényeid. És legalább alternatív módon segítenie ezen.

Az én parámon pl. sokat segített a párom. Mindig egymásban tartottuk a lelket, hogy minden oké lesz. Utáltam a reggeli hányások közepette, mert "ezt tette velem". Aztán imádtam, mert milyen csodás, hogy gyerekünk lesz. Borzasztó hangulatváltozásaim voltak, nem is tudom ő ezt hogy viselte. Teljesen meghülyültem. Egyszer ellöktem, aztán 20 perccel később sírtam, mert nem is szeretget meg soha... :D Nagyon nagyon jól kezelte.

Próbáld meg felvenni a fonalat és kedvezni neki minden helyzetben, hidd el később hálás lesz érte!

Problémás terhességből született idén a 2. gyermekünk. 9 hónap+6 hét. A férjem egy hős, de komolyan. Hisztis voltam, fáradt, stresszes ( ugye nekünk már van egy 2 évesünk is), a terhesség fizikálisan is tacsra tett, karácsonykor már zokogtam, hogy vegyék ki. Abba rúgtam bele, aki a legközelebb áll hozzám. Nem akartam hozzá sem érni a férjemhez, és ő tűrte. Megszültem, lement a 6 hét is az agyam takkolt egyet, azóta minden este, függtlenül attól hányszor vannak fenn a gyerekek, egyszerűen annyira kívánom, hogy ha fél perc türelmet kér, h befejezze amit csinál, az fizikai fájdalmat jelent.

Ha csak nézed, szerintem azzal nincs gond. Amúgy a prostis eset nálunk is bekukkantott. Férjem zokon vette. A hormonok huncutok sajnos. A fiam után fél évig nem bírtam, ha hozzám ért, de az horrorszülés volt, nem is lepődtem meg rajta.

Az nem túl jó..Azért a gyerek mellett a társadra is szükséged lenne, mint

minden normális embernek..