Miért bolondultak meg manapság a közèpkorú házaspàrok?

Régebben a hàzasság szent dolog volt. Ragaszkodtak egymáshoz az emberek. Azok a szèp történetek a házaspárokról, akik ragaszkodtak a másikhoz. Több esetben is előfordult, hogy ha előbb halt meg az asszony vagy a férj, akkor nagyon búsultak a másik után, gyakran az is megesett, hogy 1-2 évre rá meg is haltak miután megözvegyültek. Ma meg mintha meghibbantak volna. Nem becsülik sem egymást, sem a gyereküket. És elkezdenek a férfiak lànyuk korabeli kislànyok után futkorászni a nők meg a fiuk korabeli fiatal fiúkra vadásznak, nem törődve a gyerekükkel sem. Belàtom, hogy útközben kiderülhet, hogy mègsem passzolnak össze, van ilyen. De csak azért mert felbukkan a színen egy fiatal pci vagy kki azért megbolondulni és mindent felrúgni nem helyes. A gyerek érdekeit is nézni kellene. Az esetek többségèben egy mostoha nem fogja úgy szeretni a gyereket mint a saját anyja vagy apja, vannak kivètelek de èn az átlagról beszèlek. Nekem is mostoha anyàm volt, és bizony nem szerettük egymást, míg anyuval a kapcsolatunk tökéletes volt, csak 14 éves koromban meghalt. Így nàlunk ez kènyszerűsèg volt. Èn soha nem bírnám megtenni azt a gyerekemmel, hogy otthagyjam az édesanyját egy fiatal nőért soha. Csak hát èn nem a nyugati kapuzàrásos hülyesègen nevelkedtem, hanem normális, keresztèny, magyar értékrend szerint. Apàm is ilyen volt meg a nagyszüleim is nagyon ragaszkodtak egymáshoz.