Ti szeretitek ha a ferjetek nevén hivnak benneteket, pl Kovácsné?

Magyarázatképpen:

a 2. alatt világosan megírtam, hogy melyik formát nem helyeslem. Mégpedig azt, ha egy nő pl. így használja a nevét: "Kovács Istvánné". Ebből csak azt tudom meg, hogy férjnél van és Kovács István a férje. Ám, sejtelmem sincs arról, hogyan is szólítsam őt. Igaz, lehet úgy, hogy "kedves Kovács Istvánné", de a legtöbb helyzetben ez így határozottan nevetséges.

Nem vagyok né. Irtózom ettől a formàtól, hangzàstól. Borzasztó öreges és nem akartam hogy pasi nevem legyen én meg csak egy né a végén.

De felvettem a férjem vezetéknevét kötőjellel, ezt mindig akartam, az én nevem amúgy is nagyon rövid és gyakori, így egyedibb lett.:)

Szoktak az ő vezetéknevén hívni de né nélkül néha a munkahelyen, ha pedig a férjem mutat be a feleségeként, az jó érzés nagyon, és szeretünk névleg is összetartozni. Nekünk ez így, ebben a formàban jó.

Szóbeli bemutatkozàskor az ő vezetéknevét hasznàlom csak a sajàt keresztnevemmel. Hivatalosan a teljes kötőjelest. Amúgy passzolnak is.

Nekem nem tetszik ez a férj felveszi a feleség nevét dolog. Szokatlan, fura. Lehet túl maradi vagyok ehhez, de nem jön be egyàltalàn. Én úgy vagyok vele, hogy a névfelvétel hàzassàggal maradjon meg nekem mint nőnek. De mindenki eldönti maga:)

Néha előnyös, ha a férj veszi fel a felesége vezetéknevét.

Két megtörtént eset, akiket én i ismerek:

1. A férj tisztességes cigány ember volt, a felesége nem volt az. A férj neve gyakori tipikus cigány név volt, a feleségé ritka.

2. Iskolatársak voltunk. A feleség grófi származású, nyugat-európai elődökkel és ennek megfelelő névvel, a férj, akárcsak a feleség - magyar nemzetiségű. Elköltöztek

nyugati országbeli rokonaikhoz, ahol letelepedtek, sok éve ott élnek.

Én mindkét esetet megértem.