A házasodási hullám és annak árnyoldalai?

Kulcsszavak, amikre céloztál? Nézzük a kulcsszavakat, amiket valójában írtál: "A csajozós szövegeken kívül, semmilyen férfias dolog nem megy neki: se önálló ötletei, se saját vállalkozása, se befektetése, se egzisztenciája, se külön munkái nincsenek, csak a nagy semmi, meg a bulika a haverokkal. Milyen "családfő" lesz egy ilyenből néhány hónapon belül, ha még egyedül sem volt képes, soha a saját lábára állni?"

Elég sok ismerősöm van, akiknek nincsenek saját ötlete, nincs vállalkozásuk, nincs befektetésük, nincsenek külön munkáik, az egzisztenciáik pedig alkalmazotti viszonyból vannak. És igen, egy részük bulikázik a haverokkal, rokonokkal, baráttal/barátnővel és boldogok. Hogy ehhez, te hogy raktad hozzá, hogy így nem képes valaki a saját lábára állni, az rejtély.

Magadat mennyire tartod lúzernek, hogy a feltett kérdésekre képtelen voltál válaszolni és ugyanúgy leírtad ezt az alkalmazotti viszonyról szóló erőlködésed? Lúzerebbnek tartod azokat az ismerőseimet, akik találtak jó melót, nem túlóráznak, nincs vállalkozásuk, nem görcsölnek a pénzügyeken, hanem boldogan élnek a haverokkal és családdal? A hétvégi munkában rohadás helyett elviszik a gyereküket a játszótérre és ettől ők lúzerek?

Az a helyzet, hogy az egész szövegedből érezhető, hogy neked igazából eszed ágában sincs belegondolni mások helyzetébe. Éldegélsz a saját kis burok-világodban, úgy gondolod, hogy képben vagy a világgal és másokkal, közben meg érthető módon az általad említett házasodási hullám sem úgy van, ahogy elképzeled és az emberek élete-magánélete-kikapcsolódása-pénzkeresése sem. 1-2 "ismerőstől" hallottam már hasonlókat. Volt bennük egy kis felsőbbrendűségi érzés, előszeretettel szóltak le másokat, összehoztak szép kis pénzt, építették a karrierjüket... Aztán szépen kiégtek. Még az sem esett le nekik, hogy mennyire üresek. A társas kapcsolatokban egyszerűen kudarc volt minden próbálkozásuk. Na, ők az igazi lúzerek. (Bár nem szeretem ezt senkire sem mondani. Inkább sajnálom őket.)