Ki hány évesen házasodott meg?

Elöször is gratulálok!

Én 21 vagyok (év végén 22, szóval gyakorlatilag egyidősek vagyunk). Én láttam már a környezetemben ezt is-azt is. Tesóm 29 évesen házasodott, 7 év együttjárás után (szerintem az már túlzás. 3 évig voltak jegyesek). A gyerekkori legjobb barátnőm pedig huszonegy-két évesen ment férjhez. Csak pár évvel idősebb nálam és már a második babájával terhes.

Egy gimis osztálytársamat érettségi után egy évvel jegyezték el (még mindig jegyben járnak).

Ugyanakkor a másik oldalon meg ott van a 32 éves unokatesóm, akinek van szép karrierje, lakása, kocsija, csak komoly párkapcsolata nincs még.

Nem vagyunk egyformák. Kislányként én mindig is azt képzeltem, hogy majd fiatalon fogok férjhez menni (meg szülni is), közben meg a valóságban az a helyzet, hogy tudom, hogy mennyire éretlen vagyok még. Azért tartják korainak az emberek ezt az életkort manapság a házasságra, mert ilyenkor még sokat változik az ember személyisége. Kitolódtak a életszakaszok, sokan 21-23 év körül fejezik be az egyetemet, vagy még később. A másik meg az általánosítás, hogy ebben az életkorban a bulizásé a főszerep.

Őszintén, én meglepődtem, amikor az említett velem közel egykorú emberekről megtudtam, hogy máris itt tartanak. De mindenki magából indul ki.

Összességében a fiatalon való házasodás gondolata nem probléma, ha a körülmények is adottak hozzá és (nagyon) szeretitek egymást. De a környezet jobban látja, hogy mennyire vagytok felnőttek ehhez a lépéshez.

Más idők voltak, de anya 19 évesen ment férjez, azóta 34 éve házasok apával...

Mióta vagytok együtt? Ha nem diákszerelem (ami már sok év együttlétet jelentene), akkor lehet, hogy tényleg korai, de persze már ne lépjetek vissza az utolsó percben :D

*és az esküvőnk

Utolsó voltam, 48 órája vagyok ébren, kicsit nehezen megy az írás 😂

30 évesen házasodtunk (férjem akkor 34), és 27-31 évesen ismerkedtünk meg.

A huszas éveimben sok mindent kipróbáltam, jobban megismertem magam. Volt 1-2 komoly és pár komolytalanabb kapcsolatom is. Azért örülök ennek mert úgy érzem, nulla megbánás vagy "mi lenne ha" nem volt bennem és azóta sincs. A férjem a legjobb barátom is, igazi társ. Ha nem mentem volna annyi mindenen keresztül, nem tudnám őt így értékelni.

De ha valaki korán, jól választ és együtt mennek végig jón és rosszon, az is kapcsolaterősítő.

Mindenesetre sok boldogságot! Kevés prosztóbb dolog van annál mint hogy a szemetekbe mondják hogy jééé de fiatalok vagytok. Tartsák meg maguknak.

18 éves voltam. Szerettem, becsültem, tiszteltem.

De ha most lenne "akkor", biztos nem mennék hozzá feleségül. Ha nem halt volna meg 20 éve, már biztos elváltunk volna.