Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Gonosz ember vagyok, ha nem nagyon szeretnék esküvőt? Legalábbis nagy hűhót körülötte.
Ha szóba kerül az esküvő téma a családban akkor folyton lelkiismeretfurdalásom lesz.
Szeretnék férjhez menni , de a hideg kiráz a gondolattól, ha arra gondolok ami egy esküvővel együtt jár.
Anyukám néha tervezi, hogy jaj ha megkérik a kezed akkor majd így meg úgy lesz , meg eljegyzési vacsora itt meg ott és majd leszervezi és látom, hogy csillogó szemmel tervezgeti, hogy milyen klassz lenne én meg ilyenkor a lelkesedését összetöröm azzal a válasszal, hogy én nem akarok ilyet.
Én azt szeretném, hogy kettesben legyünk amikor a párom megkérdi a kezem, vagy legalábbis ne a család közelében..
Elvesztené számomra a romantikáját az egész...nem tudnám átadni magam az érzésnek , nem tudnék úgy örülni egyszerűen nem lenne jó.
És ezt el is mondtam anyukámnak de ilyenkor lelkiismeretfurdalásom lesz, hogy ők az én szüleim meg a párom szülei meg nagyszülők miegymás erre vágynak...ezt tervezgetik, reménykednek, előre látják, hogy milyen szép lesz erre tessék...van egy ilyen nő aki irtózik ettől az egésztől.
Összeereszteni a családokat, rokonságot akiket alig ismerek és akik számomra nem is fontosak.
Mert ugye ilyenkor nincs olyan , hogy ez meg az nem jöhet mert akkor ha ez is akkor az is jön stb....szóval mindjárt nem lenne szűk esküvő..
A felesleges érzelemkinyilvánítás gondolatától is görcsbe rándul a gyomrom, hogy ott elkezd mindenki érzelgősködni ...nekem ez egy rémálom ha belegondolok...nagyon gáz vagyok? Ilyenkor rossz , hogy nem vagyok az a tipik normális nő , aki alig várja az esküvőjét stb.. stb...de egyszerűen én már nem szeretem a nagy felhajtást... a nagy családi összejöveteleket, nagy rokonsággal...
szeretem a megszokott dolgokat, a megszokott körülmények között...semmi érzelgősség. Ezzel nekem tulajdonképpen mindig gondjaim voltak...gyerekkoromban sem szerettem kimutatni az érzéseimet és most meg pláne nem. Nekem egy esküvő csak egy nagy stresszel járna...
De mellette meg szeretném , ha örülnének, ha férjhez mennék...
szeretném ha a párom egyszer a férjem lenne , de etől az egésztől körülötte irtózom.
Mit lehetne tenni egy ilyen helyzetben?
Hogy tanulhatnám meg ezt kezelni?
Miért nem tudom egyszerűen egy nagy bulinak venni az egészet?
Bár őszintén körülöttem, akik az esküvőjüket tervezik nem ezt látom, hogy nyugodtak és készülnek egy nagy bulira hanem , hogy stresszelnek intézkednek, szaladgálnak, sértődések veszekedések vannak.
Most komolyan valaki élvezi ezt?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Szerintem is ki kéne állnod magadért, meg azért, amit te szeretnél. A szüleid ha őszintén a te örömöd érdekli őket, meg fogják érteni és támogatni fognak akkor is, ha nem pont ugyanazt szeretnéd, amit ők.
Egyébként nekem "nagy" esküvőm volt, a teljes hűhóval körülötte, eljegyzési vacsora, fotózás, lagzi, nagy banzáj minden, és én imádtam a szervezkedést-intézkedést is, egy másodpercig nem stresszeltem semmin, nagyon élveztem az egész készülődést, hát még a nagy napot :) De ez ennyi, ez egy nap, amiatt felesleges ennyit izgulnod már most előre. Akkor is csak egy nap lesz, ha egy kisebb falunyi embert hívtok meg, meg akkor is, ha csak két tanúval becaplattok az anyakönyvvezetőhöz.
Elhiszem, hogy szeretnél a szüleidnek megfelelni, de szerintem ez pont nem egy olyan dolog, amiben annyira figyelembe kell venni a véleményüket. Érdemes megbeszélni velük, hogy rosszul esik, hogy olyasmit terveznek ilyen lelkesen, amit te egyáltalán nem akarsz, kb mintha azt terveznék, milyen ügyvédi irodát fogsz majd a jogi egyetem után nyitni, miközben te a bécsi opera zenekarában szeretnél csellóművész lenni. Meg kell érteniük, hogy te nem ők vagy, márpedig ezt csak úgy fogod tudni elérni, ha kiállsz magadért és végre felnőttként kezdesz el viselkedni.
válasza:Köszönöm ..igen az ember tényleg sokszor csak azt nézi hogy másnak hogy lenne jó de azt nem , hogy ő maga mit akar.
Hát igen, az biztos , hogy ez is a felnőtté válás része..ezt is meg kell tanulni kezelni az biztos.
válasza:Muszáj lenne rávilágítani, hogy a te esküvőd olyan lesz, amilyennek te és párod szeretnétek, és ha ez egy két tanús szertartás a városházán, abba sincsen semmi beleszólása a családodnak.
Ahogy azt a többiek is írták, nem az eljegyzési vacsorán kérik meg a kezed; annak inkább az a lényege, hogy összeismertesétek a családjaitokat egymással.
A meghívottakkal kapcsolatban szinte mindig van vita, erre fel kell készülni. Az itt olvasott kérdések alapján az anyák elképzelt vendéglistája mindig pont egy családdal több, mint amennyi a lányuké - akkor is, ha a pár nagy nehezen belemegy, hogy még néhány embert meghívjon, mert ilyenkor hirtelen előkerül még egy "jajj, de akkor már őket is meg kéne hívni" család. :)
A legtöbben azért idegeskednek az esküvőjük szervezésén, mert nem veszik észre, hogy rajtuk kívül minden jelenlévőnek ez egy felejthető élmény, és próbálnak mindenkinek megfelelni, "tökéletes" esküvőt szervezni. De komolyan - én eddig csak akkor hallottam valakit korábbi esküvőket felemlegetni, amikor azt mesélte el, hogy mennyire berúgott a lagzin. Rajtad kívül senki nem fog arra emlékezni, hogy milyen volt a ruhád, vagy a virágdekoráció.
Ha képes vagy a sarkadra állni, elkerülhető a veszekedés. Az én ismerettségi körömben általában nyugodtak voltak a menyasszonyok, csak egy olyan alkalom volt, amikor közbejött valami váratlan, ami felborította a terveket, de ilyenkor érthető az idegeskedés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!