Miért enyire fajo, ha az ember elveszt egy baratot ( vagy legalabbis akit annak hitt)?

Szereplok: én, no, 32 éves, o, a férfi, 42. Nem parkapcsolatot akartunk, baratilag ismerkedtunk mindig is.

Egy virtualis " baratsagrol" ( baratsag?? igazabol mar nem is tudom...) van tehat szo, amely par hét mulva " igaziva " valt volna ( idekoltozik hamarosan abba a megyébe ahol én is élek, ez mar tobb éves terve).Annyira kotodtunk egymashoz, kerestuk egymast,persze sokszor nem tudunk egymassal beszélni, de akkor tudtuk, hogy azért van, mert a masiknak ilyen-olyan dolga akadt, képesek voltunk biralni a masikat, mert tudtuk, hogy a masik elfogadja a biralatot,ha az egyikunk elbotlott, a masik ott volt hogy felsegitse ( persze atvitt értelemben) tudtuk, hogy ennek a baratsagnak lesz jovoje és mégis...Egyszercsak jott egy szunet a 6 honapos kapcsolatunkban,( a mult héten). Ma kaptam tole egy mailt, melyben huvos, tartozkodo,szinte alig ismertem ra.. de kéri, bocsassam meg a hosszu csendet amely egy hete fennallt koztunk, megmagyarazta hogy miért- beteg volt, fel sem tudott kelni, faj a dereka, ki sem nyitotta a laptopjat .. Erdekes modon egy kozosségi oldalon képes volt naponta tobb orat " betegen" eltolteni.. Szoval, hazudott, de miért, nem értem... Most kuldtem neki egy " elbocsajto szép uzenetet" , és iszonyatosan rossz most.. Miért kuldtem egy bucsu-mailt? Mert ugy érzem, atvert... Ezutan nem biznék benne. Hmm.. Ugy érzem, egy baratot elvesziteni fajdalmasabb sokszor mint egy szerelmet.. Szoval: nem szerelmi, hanem " barati" banat ellen mit ajanlotok? :)