Miért mondja mindenki, hogy esküvőre párostól "illik" hívni az embereket?

#27

"Mégis mi a túrót kerestél egy vadidegen pár esküvői szertartásán? Akkor nem mindegy? Láttál egy vadidegen menyasszonyt és vőlegényt, ahogy kimondják az igent."

Igen, és? Hova szeretnél kilyukadni ezzel? Szeretem az esküvőket, még filmben is, ahol nem cak hogy nem ismerem a párt, de még csak nem is léteznek, mégis jó végignézni. Együtt bulizni, szórakozni meg ismerősökkel szeretek. Mi van ebben?

"Falun "alap", proliéknál "alap". Hidd el, hogy kicsit sem elegáns."

Nem tudom, mi van "falun". Én amit írtam, azt Pest megyei városban tapasztaltam, értelmiségi párok esküvőin.

Ha már mindenáron faluzni akarunk, egyszer voltam igazi falusi esküvőn, ott még talán többen is voltunk a lagzin, mint a szertartáson (pár száz ember volt, nem számoltam, de a lagziban gyanúsan sokan voltunk), szóval szerintem kicsit fordítva ülsz a lovon.

Hú... Nekem ez furcsa egy kicsit. A nyáron voltam az unokatestvérem lagziján. Én meg a párom mentünk el úgy, hogy a páromat nem ismerték még, csak a szűk család. Mégis kaptam páros meghívást, pedig nem számítottam rá, mégis örömmel vettünk részt benne. És jó is volt. Egyedül viszont valószínűleg nem mentem volna el. Engem pl a szüleim ha nem vittel el kicsiként a lagziba, a szertartásra se cipelték soha, mert mégis hogy venné ki magát a dolog, pedig én mindig hivatalos voltam, már gyerekként is.

És értem én, vannak kollégák akik esetleg elmennék a szertartásra, de pl én nem adnék arra "hivatalos" meghívót soha ha csak oda hívnék valakit. Az olyan... izé... Ha nem számít annyit, hogy megetessem, akkor annyira mégsem fontos hogy ott legyen.

Anyukám munkahelyén szokás, hogy elmennek a kollégák egymás gyerekének az esküvőjére (szertartás) ballagására és/vagy adnak ajándékot. Szerintem ez így korrekt. De nem az ifjú pár kéri, hanem így támogatják a szülőt, akinek a gyerekének valami fontos esemény történik az életében.

Én sem értem ezt a páros mizériát. Sztem a nyálas amerikai romantikus filmekből merítik sokan az ötletet, és azt hiszik, kőbe vésett szabály, hogy mindenkinek van egy +1-e, és a 18 éves unokatesó egyhetes pasiját is meg kell hívni... szerintem pont az lenne a lényeg, hogy olyan emberek körében ünnepeljünk, akiket ismerünk és szeretünk.

Mondjuk akármennyire is megszokott már ez, én azt nem tartom túlzottan ízlésesnek, hogy a tömegnövelés miatt meg hogy szebbek legyenek a fotók, meghívunk egy valag embert a szertartásra, hogy aztán kirúgjuk őket a kaja meg a buli előtt, főleg hogy ezt vhogy érzékeltetni kell a meghívóban is, hogy csak a szertartásra... én biztos csak a lagzis meghívottakat hívnám meg a szertartásra.

Tehát odahívod a 18 éves unokatesót, aki aztán a vacsora alatt végig arról fog írni Messengeren a meg nem hívott egy hetes pasijának, hogy mennyire hiányzik neki, hogy mennyire unatkozik és mennyire szívesen lenne inkább ott Vele. Logikus. A történet vacsora része még egy dolog, de a táncos része igenis páros móka (oké, van egy két körtánc, de nem ez a jellemző, az elmúlt közel tíz évben közel 150 esküvőn vettem részt).

Mi egyébként a saját lagzinknál úgy válogattunk a vendégek között, hogy aki nem találkozott a másik féllel a saját oldalunkról, azt nem hívtuk meg. Addigra együtt voltunk majdnem hét éve, aki ennyi idő alatt nem volt kíváncsi arra, hogy kivel kötjük össze az életünket, azt nem hívtuk meg. Viszont így is voltunk 74-en. Nekünk is voltak olyanok akiket csak az egyházi szertartásra hívtunk, nem ezzel van a probléma. Hanem azzal, ha egy családot vagy egy párt "szétválasztasz". Feljebb leírták már, hogy miért.

" tömegnövelés miatt meg hogy szebbek legyenek a fotók, meghívunk egy valag embert a szertartásra"

Szerintem teljesen jól fogalmaztad meg.

Barátnőm csinálta ezt, 20 ezres kisvárosban a házasságkötő terem (ami elég nagy terem), tömve volt, még álltak is sokan. Komolyan (én csak videóról láttam, mert pont nyaraltam), olyan fényes esküvőnek nézett ki, hogy csuda. Aztán huszonegyen ellibegtek megvacsorázni.

De emlékszem a videón, ahogy vonult fel a polgiba a lépcsősoron az ifjú pár, és mögöttük kb. a "fél város", brrr:(

"Szeretem az esküvőket, még filmben is, ahol nem cak hogy nem ismerem a párt, de még csak nem is léteznek, mégis jó végignézni. Együtt bulizni, szórakozni meg ismerősökkel szeretek. Mi van ebben?"

Az van ebben, hogy egy kvázi idegen pár ha házasodik, baromira nem hat meg, hogy lássam a boldogító igent. Mert ugye ilyen alapon kb. mindenkinek a polgári szertartását megnézhetném. Ez van benne.

En voltam igy eskuvon...

Ismertuk a szuleim baratait akik hazasodtak

mi,nem jartunk ossze veluk a szuleink csak

Szertartasra mentunk vacsira nem

De igy is volt a jo

Isten ments h szinte ismeretlen emberek koze uljunk be

Mi orultunk neki h nem kell ott a jopofat vagni...

Ha valakinek magas a szűk szó

legyen az o baja

sose foglalkozz senkivel

most derul ki,ki milyen jobarat...

A ti napotok,meg jo h nem ti jopofiztok!!!!

Ha valakinek nem tetszik nem kotelezo elmenni!Ennyi

#36

És, kit érdekel szerinted, hogy téged mi hat meg? Megkérdezted, hogy ÉN mit keresnék egy szertartáson, leírtam. A válaszom nyilván csak magamra vonatkozott.