Esküvőkön miért idegbeteg meg ideges, feszült a menyasszony mikor az élete legboldogabb napja?

Nem csak az esküvőn van ez, hanem a hétköznapi életben is. Az esküvőn csak szembetűnőbb és megmutatja a dolog, hogy mennyire alkalmatlan a menyasszony komoly kapcsolatra.

Voltam egy olyan esküvőn, ahol tényleg láttam a csaj boldogságát és nem aggódott. A srác nővére jobban aggódott az egész esküvő miatt. A legcukibb pár, akit ismerek és rajtuk tényleg látszik, hogy normálisak és szeretik egymást.

Mert azt akarja - joggal -, hogy minden tökéletes legyen, de ezt szerintem olyan hülyeség.

És ezért is gáz a csinadrattás lagzi meg minden anyám kínja (*bocsánat*). Tök felesleges pénzköltés, és idegeskedés.

Ismerősék kibéreltek egy birtokot, volt egyszerű vacsi aztán zene, tánc, beszélgetés. A parkos részen mindenki mehetett, amerre akart, nem voltunk bezsúfolva 100-an egy levegőtlen terembe.

Nem volt kötelező menyasszonytánc, meg hasonló hülye feladatok, vonatozás, stb., amit mindenki utál kb.

Laza, egyszerű esküvő volt, életem legjobbja.

A második legjobb egy hajón történt, ott is tök jó volt, hogy szabadon mászkálhattál, a kutya nem nézte, merre mész, mit csinálsz, és ott is elmaradtak a kínos bohóckodások.

Ezeken vőfély sem volt, aki "kötelezően" mozgatja a népet - amit szintúgy kb. mindenki utál.

A vőfélyes lagzikban viszont nem éreztem jól magam én sem, meg a menyasszony is feszengett a feladatok, a zsúfoltság miatt. A piás rokonok benn garázdálkodtak, a levegőre sem tudták kivinni őket, a gyerekek előbb-utóbb nyávogtak, mert uncsi volt benn, stb.

Mi annó teljesen elengedtük a szervezést, pl a kaját a hely tulajára bíztuk, a dekorra csak színt mondtunk, frizurát se próbáltam előre, cipőt kb az esküvő előtti héten vettem, ilyesmik. Persze azért megszerveztünk mindent, csak nem aggódtunk különösebben a végeredményen. Akkor anyagilag nem volt óriási érvágás szerencsére (még nem volt ennyire drága minden mint most, meg a szülők is beszálltak valamennyivel), illetve mi beértük volna egy szerényebb esküvővel, szóval úgy vettük, hogy ez már mind ráadás.

A vicc az, hogy mai fejjel tuti képtelen lennék így hozzáállni, és biztos pont úgy viselkednék, ahogy itt sokan leírták. Szerintem ennek részben az az oka, hogy racionálisan nem fizetne ki senki ennyi pénzt egyetlen napra. Érzelmileg meg csak akkor éri meg, ha minden tökéletes.

Én ált. ezt olyan esküvőkön látom, ahol:

- a menyasszony alapvetően ilyen kontrollmániás természet, és az nála az alapállapot, ha idegeskedik azon, hogy nem minden teljesen tökéletes

- a násznép nagy része ez a tipikus beszólogatós, "a lagzi csak arra való, hogy NEKEM jó legyen és én tudjak zabálni meg bulizni, ezért minden apróságon húzom a számat esküvőszervezés előtt, közben és után is, ami nem tetszik nekem"... ha a menyasszony nem olyan természetű, hogy ez lepereg róla, és esetleg megfelelési kényszeres is, akkor ez a halálba tudja vinni kb. az embert.

Pl. a mostani főnököm amúgy egy tök életvidám, laza csaj, de kb. 3 hét múlva esküvője van, és tiszta ideg, mert a vidéki rokonok folyton rágják a fülét és sipítoznak, pofáznak arról, hogy mit hogyan csinál szarul. Hogy ha nincs 8 házi torta az esküvőn, akkor az szar, hogy miért nem Bivalyb...nádról rendeli a tortát/virágot/fodrászt (esküvő Bp-n :D), nem elég ilyen-olyan a ruha, mi az, hogy nincs székszoknya stb...

Ahol ez a kettő nincs, ott ált. a menyasszony is felszabadult és vidám