Ez súlyos felfogás?

Úgy is férjhez mehetsz, hogy ketten vagytok. Van aki nem szereti a felhajtàst de mégis meghàzasodik.

Jo hirem van: ezek egyike sem kell a hazassaghoz.

Dehogy súlyos, abszolút megértelek. Nekem is ez a legfőbb indokom a házasság ellen(35/F). Vannak emberek, akiknek ez életük legboldogabb napja és legszívesebben világgá kürtölnék, másokat meg a gondolatától is a hideg ráz, mert utálnak "szerepelni"(mert tulajdonképpen ez szereplés, bárhogy is nézzük). Ez tök olyan, mint amikor diákként pl. egy ünnepélyen verset kellett mondani, vagy a szóbeli felelés, amikor ki kell állni az osztály elé és elég nagy az esély a beégésre, de az állásinterjú is ilyen - mindnél te vagy a középpontban és egy nagyobb számú illető csak téged figyel. Ettől sok embernek herótja van, nincs ezzel baj.

Akkor döntsd el, hogy kinek akarsz megfelelni, nekik, vagy magadnak...

Nekünk ezért volt szűkkörű esküvőnk:szülők,nagyszülők,testvérek társaságában. Polgári szertartás után beültünk egy étterembe. Egyikünk sem szeret a középpontban lenni, így viszont nem kellett feszengenünk, mégis mindenki ott volt, aki igazán számít.

A házasság nem arról a fél napról szól.

Na várj. Te most házasságot nem akarsz, vagy világraszóló lakodalmat? Az esküvőt sokféleképpen meg lehet oldani. Tök mindegy, hogy csinálod, úgysem lesz mindenkinek jó. Ha abszolút nem házasodsz, azért fognak szekálni. Ha kéttanús-aláírós esküvőt csináltok, akkor azért szekálnak, hogy legyen rendes esküvő. Ha lagzit is csináltok, akkor meg azt hallgatod, hogy minek ez a felhajtás, csak pénzkidobás és úgyis elváltok. Majd a pároddal kettesben eldöntitek, hogy Nektek mi a jó.