Te elmennél a pároddal egy esküvőre, ha senkit sem ismersz?

Mondjuk az is egy érdekes esküvő, ahol nem természetes meghívni a párt, két hónap ide vagy oda...

(Kivéve, ha tízfős miniesküvőről van szó, akkor nem szóltam.)

Nem célravezető a kérdés megfogalmazása, mert attól, hogy én gondolkodás nélkül elmennék még te lehet, hogy nem élveznéd és attól, hogy ezt leírom még nem leszel előrébb.

Közelítsünk máshogy a kérdéshez.

A te problémád tulajdonképpen az, hogy nehezen oldódsz fel ismeretlen emberek között és feszélyez a helyzet, valamilyen félelem táplálja a feszültségedet, például "nem fognak kedvelni, nem leszek szimpatikus nekik".A félelmed alapja lehet egy régi rossz tapasztalat, kudarcélmény, egészen korai gyerekkorból hozott feltételes reflex.Nos gondolj bele, milyen lenne ha többet ez a kellemetlen érzés nem kísérne keresztül az életeden, ha eltudnál lazulni a most stresszként megélt helyzetekben.

Minden fóbiás érzet meghaladása a fóbiás helyzetbe való önkéntes belebocsátkozás által érhető el.Sikerélmény=önbizalom.Tekinthetsz erre akár egy ingyen tréningként is.(Nekem ez a módszertan sokat segített épülnöm.)

Ha megtudtad építeni a saját börtönöd falait akkor le is tudod bontani őket.

Persze csak spekulálok, ha nem akarsz menni akkor nem fogsz menni.

"Szóval cserben akarod hagyni a barátnődet. Legalább most kiderül számára, hogy nem szereted."

Amennyiben ez nem irónia volt akkor:

Szeretetre hivatkozva elfogadtatni egy eltérő irányú akaratot manipulatív, tisztességtelen és önző dolog.Ezen három tulajdonság egyike sem létjogosult egy szeretetkapcsolatban.