Más is félt az esküvőjétől?

Én is inkább a részletek miatt aggódtam egy darabig, aztán arra jutottam, hogy aznap az anyakönyvvezető, a párom, én és két tanú kell, a többi elhagyható és ettől megnyugodtam. Akár farmerben is végigcsináltam volna azt a napot, ha elszakad a ruha, sárban gumicsizmában mentem volna, ha esik (szabadtéri esküvő volt), stb.

Aznap sikerült majdnem kifelejteni a gyűrűket, a sátor színe miatt a ceremónia képein rózsaszínnek látszik a bőrünk, a kaja elejéből nem jutott nekem, mert készülődés közben csak nekem nem készítettünk oda semmit, stb. Mégis egyben nézve minden jó volt, és semmit sem változtatnék.

Eleve számoltam azzal, hogy valami "el fog romlani" és igy nem pánikoltam emiatt. Ha ezeken aggódsz, akkor képzeld el, hogy a számodra fontos dolgok elromlása esetén tudnál-e boldof lenne a férjed kezét fogva? Ha igen, akkor gyorsan elmúlik a félelmed.

Ha más a baj, akkor sajnos nem velünk kéne megbeszélned...

Én nem féltem, inkább izgatott voltam. Pár héttel előtte még nem állt össze teljesen a kép, de mindent, amit lehetett megcsináltam előre. Aztán persze csomó minden borult :D Előző este derült ki, hogy 3-an el se jönnek, csak épp szartak bele, hogy szóljanak.

Szabadtéri esküvő volt, és szó nem volt egész héten esőről, így nem szervezkedtünk B tervet, és aznap reggel arra keltünk, hogy ömlött az eső... ÉS még egy naaagy rakás baki becsúszott, fel se sorolom, mert olyan hosszú lenne, hogy senki nem olvasná el.

De aznap kb. mindenre csak legyintettünk egyet, hogy jó az úgy is. Akkor is hamarosan házasok leszünk :) Egyetlen percet nem izgultam, idegeskedtem vagy aggódtam azon a napon, és csodálatos volt, életünk legszebb napja!

Sokan túlpörögnek és úgy érzik, ez a bizonyos nap a világ megfontosabb napja, ezen múlik a jövendő boldogságuk. Biztos van, aki tragédiaként éli meg, ha nem minden az elképzelése szerint alakul. Én úgy gondolom, hogy a kapcsolat, a család nem egy nap és nem azon a 15 percen dől el, amikor aláírtok majd.Az többet épít, amikor az átlag kedd reggel puszit kapsz a férjedtől vagy a vasárnap délutáni közös programon együtt vagytok. Egy meglepetés kedvenc csoki vagy akármi, amivel boldoggá akar tenni a párod.

Aki azt akarja hallani, hogy izgulsz-e, várod-e, az azt hiszi, hogy az a 15 perc mindent megfordít, pedig jó esetben eltörpül az azt követő 50-60-X év mellett, ami alatt lesz időtök kifejezni az érzéseiteket egymás iránt. Én ezt válaszolnám az ilyen kérdésekre. Hozzanak frászt másokra, ne rád! :)

Nem, örültem, hogy végre összeköthetjük az életünket hivatalosan is.

Nem érdekelt a pénze, leszarom, nekem is van, ellenben ő jelenti a mindent számomra :)

Alig vártam, hogy "házasokként" ébredjünk egymás mellett.

Nem változott semmi, ugyanúgy szeretjük egymást, de a hivatali dolgok hirteln nagyon egyszerűek lettek :D

"Tudom, hogy semmi se fog változni, csak egy papír..."

akkor minek mész férjhez?

mert együtt élni tovább is lehet papír nélkül.

a pánikod lehet, hogy éppen amiatt van, hogy bármennyire is szereted a párodat, de megrettensz ettől a véglegesnek szánt nagy lépéstől, hogy lesz róla papír, és feleség leszel, házastársi kötelességekkel, és persze jogokkal.

én soha nem tervezek férjhez menni.

nem kell arról papír, hogy szeretek valakit, nem akarom sem a társadalomnak, sem a rokonoknak, sem önmagamnak igazolni.

Hát ez egy jó kérdés...

Mi nyáron házasodunk. Én attól félek, hogy mindenki engem fog nézni.